Újabb hatvan év a zene szolgálatában

Ahogy azt Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes is hangsúlyozta köszöntőjében, „a művészet egyetemes nyelv, s minden művészeti ág közül talán a zene az, ami a legközelebb hozza a teljességet, ami a legjobban összeköthet embereket, közösségeket, kultúrákat és nemzeteket. Az ütemekben és dallamokban eggyé válik a múlt, a jelen és a jövendő.”

A miniszterhelyettes kiemelte, hogy „a katonazene már nem csupán a katonai kultúra része, hanem hidat képez a honvédség és a társadalom között. Ezért köszönettel tartozunk Ruff Tamás őrnagy úrnak, aki személyében maga a híd, a kapocs, hiszen nemcsak a Székesfehérvári Helyőrségi Zenekar karmestere, hanem a székesfehérvári Alba Regia Szimfonikus Zenekar igazgatója is egyben. És köszönettel tartozunk a zenekar minden tagjának, hiszen fáradhatatlan szolgálatukkal ápolják és gyarapítják városunk kulturális értékeit.”

Mint emlékeztetett, a zeneművészet egyidős az emberrel, a katonazene pedig egyidős a katonai szolgálattal, hiszen „a csatában buzdított és lelkesített, veszteségben vigaszt nyújtott, valamint emléket állított az elesett hősöknek.” Mi sem bizonyítja ezt az időtlenséget jobban, minthogy az 1897-ben, a napjainkig nemzetközi hírnévnek örvendő Fricsay Richárd által megalapított zenekar dallamait hiába hallgattatták el a háború évei 1913-tól, amint a körülmények megengedték – melyre éppen hatvan évvel ezelőtt, 1964-ben került sor – a formációt újjáalapították.

Somogyi Zoltán vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar törzsigazgatója köszöntőjében hangsúlyozta, hogy „a katonazenekarok fontos szerepet játszanak a mai napig a honvédek és a Magyar Honvédség moráljának emelésében, a közösség katonai öntudatának erősítésében, emellett a hazafias nevelés és a közösségi kultúra szerves részei. Ezt kiválóan példázza, hogy a helyőrségi zenekar az évek alatt sokkal többé vált, mint egy katonazenekar a sok közül, Székesfehérvár közösségi életének meghatározó része, legyen szó nemzeti ünnepekről, katonai tiszteletadásról vagy akár jótékonysági rendezvényekről.”

A fentieket Ruff Tamás őrnagy, a zenekar karmestere is alátámasztja, aki szerint a zenekar élete egyre jobban összefonódik a városéval. „Székesfehérváron mindenki tudja, hogy van katonazenekar, erre büszkék is az emberek és nagyon szeretik mind a katonazenét, mind pedig a zenekart. Ez a ma este is egy ékes példája annak, hogy valóban szerves része vagyunk a város zenei életének. Szakmailag nagyon fontos, hogy számítanak ránk, és számolnak velünk” – fogalmazott a hangverseny kapcsán az Egressy Béni-díjas katonazenész.

Ruff Tamás őrnagy betekintést nyújtva a katonazenekari életbe, kérdésünkre elmagyarázta, hogy a széles repertoárnak köszönhetően egy hasonló volumenű fellépéshez több hónapos előkészületi munka és gyakorlás szükséges. Mint fogalmazott, az elsődleges irányelv az volt, hogy visszatekintsenek az elmúlt évtizedekre, különösen az utolsó tíz évre, s annak változásaira, együttműködéseire, újításaira.

Az első felvonás klasszikus fúvószenei darabjai egyrészt tisztelgésként szolgáltak a szakma előtt, s egyben emlékezésként a zenekar korábbi karmestereire. Így született meg az egyik legérdekesebb műsorszám ötlete is: Gede László nyugállományú alezredes – aki 1983-tól 2000-ig vezette a zenekart – vezényelte le a moszkvai Csajkovszkij Akadémián töltött évei emlékére, illetve akkori mestere, Valerij Halilov előtt tisztelegve Szergej Finogenov Patetikus Indulójának magyarországi ősbemutatóját. A katonazenészek a korábbi karmesterek mellett számos vendégelőadóval együtt varázsolták el néhány órára a közönséget.

„Ebben a rohanó világban azt gondolom, nagy dolog elérni a hatvanadik évfordulót, egyfajta állandóságot tükröz. S valójában több, mint százhúsz évről beszélhetünk, ami pedig azt jelzi, hogy vannak gyökereink, tehát van mire támaszkodni és van mit továbbadni” – emelte ki a zenekar karmestere. Amennyire fontos a múlt és jelen, annyira jelentős a jövő is. Mint azt Ruff Tamás őrnagy hangsúlyozta, együttes nem létezhet vízió nélkül. „A terveink között szerepel a folyamatos szakmai fejlődés: maradjunk folyamatosan mozgásban, hozzunk el új dalokat, ismerkedjünk meg és működjünk együtt új művészekkel és mindeközben a lehető legtöbb emberrel ismertessük meg mindezt” – fogalmazott.

Mi állhat vajon ennek az évtizedeken átívelő sikernek a hátterében? A kérdés nem biztos, hogy maradéktalanul megválaszolható, de talán a magasfokú szakmaiságban, a lelkiismeretes szolgálatban és az adni akarásban gyökerezik valahol. Illetve abban az áldozattal teli tiszteletben, melyről Ruff Tamás őrnagy tett tanúbizonyságot, miután átvette Lehrner Zsolttól, Székesfehérvár alpolgármesterétől az önkormányzat elismerő ajándékát. Még rohanás közben is megállt ugyanis, hogy az alpolgármester és a közönség mellett főhajtással megköszönje azt a zenészeinek is, felmutatva nekik a város képét ábrázoló festményt, mintegy jelezve: ez a közös érdeme a haza zenével való töretlen szolgálatának.