Kék füstben, ablakon át…

Tótvázsony külterületén egykor orosz katonák és családjaik laktak, ám mára az úgynevezett „Kis-Moszkvában” csak az üres panelházak maradtak. Az október 24-ei szcenárió részeként épp ezt az elhagyatott lakótelepet jelölték ki a képzeletbeli ellenséges erők Milano nevű bázisának. A feladat értelmében az épületharcászatot megelőzte az átcsoportosítás és a körletfoglalás, csak ezek után következhetett a hetvenkétórás harctevékenység záró mozzanata, az ellenség kiszorítása és megsemmisítése.

A szcenárió értelmében az ellenséges Milano bázis lakott területen helyezkedik el, ezért a katonáknak épületről épületre járva kellett biztosítaniuk a helyszínt. A harccsoportnak nem volt könnyű dolga, ugyanis az ellenséges erő mindenáron meg akarta tartani az objektumot, ugyanis kizárólag innen tudta védeni legfőbb kommunikációs vonalát.

A gyakorlaton nemcsak a végrehajtó állomány tesz meg minden tőle telhetőt, hanem az ellenőrök is arra törekednek, hogy a lehető legpontosabb eredményeket kapják. Rácz Szabolcs alezredes, az MH Bocskai István 11. Páncélozott Hajdúdandár dandárparancsnok-helyettese elmondta, a kiértékelést nagyban megkönnyíti a MILES-rendszer.

„Az ilyen gyakorlatoknál igyekszünk minden kiképzéstámogató eszközt felhasználni, hogy minél realisztikusabb legyen a végrehajtás. Ennek a rendszernek a lényege tulajdonképpen az, hogy a fegyverre szerelt applikátorból, illetve fegyverre szerelt rendszerből távozik egy lézerimpulzus, ami a katonára elhelyezett érzékelőt eltalálva hangjelzést ad, ezzel jelezve, hogy a katona találatot kapott. Így könnyen megállapítható, hogy a gyakorlat során a katona megsérült vagy meghalt volna éles helyzetben” – tette hozzá. Az alezredes kérdésünkre elmondta, a magyar vezetésű harccsoport a hajdúdandár 39. lövészzászlóaljára épül, mellette pedig olasz, horvát, török alegységek is alkotják, illetve a gyakorlat idejére amerikai erőkkel egészült ki.