„Ünnepélyesen monumentális” a Pollack Mihály tervezte Ludovika főépület

Görbe Márk művészettörténész homlokzat szimbolikával és Budapest történetével foglalkozó szakember előadásában a Ludovika főépület részleteiről beszélt.

„Pest a 19. század elején egy egyszerű, provinciális város képét mutatta” – fogalmazott előadásában a régiség szakértő, aki szerint ezen segített a Szépítési Bizottmány, amit a korban csak „legmagyarabb Habsburg” jelzővel illetett József nádor, az előadó távoli rokona hozott létre és megbízta azzal, hogy tervezzenek méltó épületeket a városba. Az akkoriban uralkodó építészeti stílus a klasszicizmus volt, amelynek hatására tömbszerű kialakítású, antik oszlopokkal és díszítőelemekkel ékesített, visszafogott megformálású, de „ünnepélyesen monumentális” épületeket terveztek – mondta a művészettörténész.

A klasszicizmus egyik képviselője, az 1773-ban Bécsben született Pollack Mihály volt, aki jó kapcsolatokat ápolt a nádorral, ennek egyik látható formája az Alcsúti Nádori kastély volt, ami mára lassan az enyészeté lesz. Pollack a kor sztárépítésze volt, rátermett és hozzáértő mester, akinek - egyebek mellett - a Német Színház, a Sándor-palota, a Redout (Régi Vigadó) épületeit köszönhetjük. Mindezek mellett a Ludovika főépületét is, amely egyfajta főpróbája volt főművének, az 1837-1847. között épült Magyar Nemzeti Múzeumnak.

A Ludovika főépületére 1829-re gyűlt össze a kellő pénz, egy millió aranyforint, ami mai áron körülbelül négy milliárd forintnak felel meg. Az építkezéshez az Orczy-bárók, Festetics Antal gróf és Pest városa adott földterületet, amelyek révén az Orczy-parkban 1830. június 28-án Ferdinánd főherceg, Magyarország vezénylő parancsnoka (a későbbi V. Ferdinánd) letette a Ludoviceum alapkövét. Ebbe akkor használatos körmöci aranyat, ezüstpénzeket, illetve az alapítás magyar és latin nyelvű szövegét tartalmazó táblát helyezték el, mindez a mai napig ott van – folytatta előadását Görbe Márk, aki hozzátette: az építkezés még abban az évben megkezdődik, elkészül a pinceszint és a földszint nagytétényi és kőbányai mészkőből. 1831-ig elkészül a főépület elülső frontjának minden emelete és a tető, 1832-ben a hátsó részek, majd a boltozatok, összekötő részek. 1834-ben kezdték a lovarda építését, amely 1844-re készült el.

Közben, 1836-ra befejezték a Ludovika főépületet, a teljes épület, például a kápolna 1841-re készült el. A tervek az idők viharában elvesztek, alaprajzzal és belső képekkel nem rendelkezünk ma sem. Pollack hagyatéka 1855-ös halálát követően szétkallódott, terveit 1890-ben egy régiségkereskedőnél ugyan megtalálták, de ezek között pont a Ludovika főépület tervei nem voltak ott. Az általa megálmodott épületet rézmetszetekről ismerjük, ma ugyanis a Ludovika nem pont ugyanazt a képet mutatja, mint Pollack idejében. 1872-ben ugyanis, amikor végre megindulhat a magyar tisztképzés, az épületet feldíszítik, átalakítják.

Görbe Márk ismertetése szerint az épület bejárata fölé két tondó, antik fegyvereket ábrázoló kör alakú dombormű került, Huber József művei. Módosították a homlokzati ablaksorokat is és a klasszicista épület fontos részét, a timpanont is feldíszítették: hadijelvények sorát, a Szent Koronát tartó angyalos címert kapott többek között. Mindez már a historizmus hatása is, az átalakítás Linzbauer István tervei szerint zajlott.

Görbe Márk előadásában beszélt még az előcsarnok zseniális építészeti megoldásairól, az 1841-re befejezett kápolna kétezer ólomüvegdarabot és 400 méter ólomsínt elnyelő üvegablakairól és a díszterem díszítőelemeiről, különösen a négyezer alkatrészt tartalmazó 6,5 méter magas, 500 kilogramm súlyú csillárról is.