Visszatérés a hangszerekhez

Először is ezúton is szeretném köszönteni minden aktív és nyugdíjas katonazenész kollégámat, akikkel sajnos idén személyesen nem találkozhatunk, nem eleveníthetjük fel a jeles alkalomból élményeinket a szokásos módon – kezdi Csizmadia ezredes. Sajnos a koronavírus járvány miatt idén a magyar katonazene napjának megünneplése kimerül abban, hogy megjelenik a katonazenészekről szóló Hangász újság. A rendkívüli helyzet mindent áthat, átjár, így tavaly november óta a katonazenészek is teljesen más szolgálatot látnak el, mint egyébként. Helyt állnak határaink védelmében, egészségügyi szakképesítést nem kívánó feladatokat látnak el kórházakban, és – bajtársaikhoz hasonlóan – járőrszolgálatban segítik a rendőrség munkáját – mondta Csizmadia Zsolt ezredes.

Milyen hatást gyakorol mindez a katonazenészekre?

Nem tudjuk pontosan felmérni a hatásokat, hiszen szerencsére még sosem voltunk ehhez hasonló helyzetben, és még azért egészen pontosan most sem látjuk a végét. Az biztos, hogy a fentebb említett szolgálatok főleg pszichésen, lelkileg követelnek egész más igénybevételt a katonazenészeinktől, mint korábban.

Mennyi idő lehet, mire visszarázódnak a régi kerékvágásba?

Szakemberek szerint elméletileg ugyanannyi idő, mint amennyit távol töltöttünk a hangszereinktől. Nagyon remélem, hogy június eleje táján talán már ismét a katonazenére koncentrálhatunk és akkor elméletileg fél év kellene… De, hogy minimum egy-két hónapra szükségünk lesz, az bizonyos. A katonazenekarok nem olyanok, mint például egy hifi-torony, hogy csak le kell porolni és újra bekapcsolni. A zene fizikai, mentális és lelki igénybevétel egyaránt – utóbbi különösképp fontos, hiszen lélek nélkül nem lehet zenélni. Bízom a legjobbakban, bízom a kollégák pozitív hozzáállásában, hiszen mindenkinek az a célja, hogy a katonazenekaraink minél hamarabb a fél évvel ezelőtti fényükben tündököljenek. Minden karmesterünket arra bíztatok, hogy ebben a rendkívüli helyzetben kettőzött erővel figyeljenek az állományra, beszélgessenek sokat a zenészekkel. Nem szeretném, ha bárki is szögre akasztaná a hangszert a történtek miatt.

A híradások alapján talán látni a fényt az alagút végén. Milyen terveik vannak az idei évre, ha az élet tényleg visszatérhet többé-kevésbé a normális kerékvágásba?

Amennyiben valóban vissza tudunk térni nyár elején a hangszereinkhez, először is szeretném néhány hétig pihentetni az állományt. A feltöltődés, a szabadság nagyon fontos ahhoz, hogy aztán újra elkezdhessünk próbálni, visszarendeződjünk a korábbi hétköznapokba. Ha minden jól megy, augusztus elején jelenlegi terveink szerint megtartjuk a debreceni Nemzetközi Katonazenekari Fesztivált, amelyre külföldi zenekarok is jelentkeztek. A Magyar Honvédség három zenekarral képviseltetné magát és összesen hat zenekar lépne a közönség elé. Emellett az utolsó nyári hónapban Szolnokon, Székesfehérváron és új helyszínként Győrben is tervezünk katonazenekari fesztivált. Augusztus 20-án természetesen nagyon fontos feladatunk az ünnepélyes zászlófelvonás és a tisztavatás méltó katonazenei kiszolgálása. Szintén állami ünnepnapunkon pótolnánk be a tervek szerint az esetleges tűzijáték előtti időpontra tervezett koncertünket a Gellért-hegyen, a Filozófusok Kertjében. Ráadásul ismét meghívást kaptunk az olmützi katonazenekari fesztiválra, így – ha lehetséges lesz, és tényleg megtartják – oda is delegálnánk egy katonazenekart. Természetesen az év további részére is rendelkezünk tervekkel, koncertekkel. Ezek közül kiemelkedik az év végén az MH Központi Zenekar cd-felvétele – az együttes ugyanis jövőre ünnepli fennállásának hatvanadik évfordulóját. Ez alkalomból könyv is készül róluk, melynek szerkesztése már elkezdődött.

A távolabbi jövőre rátérve, a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program érinti a katonazenekarokat is?

Fejlődni mindig lehet és megvannak az ezirányú elképzeléseink. A Magyar Honvédségben jelenleg tíz katonazenekar működik. Ebből a már említett MH Központi Zenekar a létszámát tekintve is a legnagyobb, míg a helyőrségi zenekarok 26 fővel működnek. Szakmailag hatalmas előrelépés lenne, ha a létszámukat 5-6 katonazenésszel növelni lehetne, ezt nagy sikerként könyvelhetnénk el. Hangszer- és kottautánpótlás terén szerencsére beállt egy rend, ha ez megmarad, az szintén nagyon bíztató. Kiemelten fontos mindez, hiszen a hangszerek használat közben amortizálódnak, és bizony a közönség időről-időre szinte el is várja, hogy frissítsük repertoárunkat, és ezzel kottatárunkat is…