Az emlékezés a tisztelet kultúrájának fontos része

A miniszter kiemelte: a civilizáció korszakos változással járó időszakba lépett. „Ma Európa a hanyatlás útján halad, elsősorban azért, mert nap mint nap felszámolja keresztény gyökereit, és ezért elveszíti a lelkét" – hangsúlyozta. Mint mondta, a magyaroknak és a horvátoknak fel kell mutatniuk a keresztény értékek melletti kiállásukat. „Mert megtanulták, hogy szükségük van embertudatra, nemzettudatra és istentudatra" – hangoztatta. Imádságra hívott az elesett katonákért, a hazáért, a horvát-magyar nép megmaradásért és Európa jövőjéért. Aláhúzta, hogy az ilyen közös emlékezés azt a lelki muníciót is megadja mindenki számára, amely erőt ad a jövő kihívásaihoz. Úgy vélte: a két népnek szüksége van egymásra a jövőben is. A horvát és a magyar nép sorsközösségben él, és a jövője is közös, amit csak barátként lehet építeni – tette hozzá.

Damir Krstičević beszédében szintén kiemelte, hogy a horvát és a magyar nép baráti nép, ezeréves múlt köti össze őket. Mint mondta, az első világháború eseményeiből tanulva békére kell törekedni, és a következő generációk számára jobb jövőt kell építeni. „Ez a megemlékezés ékes példája a horvát-magyar nép barátságának és fényes jövőjének" – húzta alá.

Az első világháborúban hősi halált halt 450 magyar katona tiszteletére leleplezett emléktáblát a Honvédelmi Minisztérium és a zágrábi magyar nagykövetség közösen állította Áder János államfő kezdeményezésére, aki tavaly Zágrábban járt, és Kolinda Grabar-Kitarovic horvát államfővel a temetőbe is kilátogatott, hogy leróják tiszteletüket a magyar katonák előtt. Az első világháborúban megsebesült katonák közül 3697-en haltak meg zágrábi kórházakban. Közülük 3297-en közös sírban nyugszanak a Mirogoj temetőben: több mint ezer horvát, 450 magyar, 110 osztrák és 330 szerb katona. A cseh, a szlovén, a bosnyák, a román és a montenegrói áldozatok pontos száma mai napig ismeretlen.

Az első világháború alatt, mivel nem volt katonatemető, először külön-külön temették el őket. 1927-ben azonban Zágráb város vezetése úgy döntött, exhumálja a maradványokat, és közös sírba helyezi, mert a régi sírhelyeket már nem gondozta senki. A közös nyughelyre végül 1940-ben került síremlék, de évtizedekig nem volt rajta felirat. Arra, hogy a síremlék az első világháborúban elesett katonákat jelöli, egyedül a Mirogoj temető dokumentumai között volt utalás 1974-ből, de sem az elesettek számáról, sem azok nemzetiségéről nem volt feljegyzés. 1994-ben, a délszláv háború alatt a második világháborúban harcoló horvát domobranok (honvédek) egyesülete helyezett feliratot a síremlékre, de csak a horvát katonák tiszteletére. Sokáig a közvélemény számára teljesen ismeretlen volt, hogy közöttük más nemzetiségű katonák, így magyarok is vannak. Erre Boris Kukic történész világított rá, aki komoly kutatásokat végzett az archívumokban és levéltárakban, és a feltárás eredményét 2014-ben hozta nyilvánosságra.