Újra győztek a honvédek a tápióbicskei csatában

A tápióbicskei csata felelevenítését megelőzte a honvédemlékműnél tartott ünnepi műsor és megemlékezés, amely során megkoszorúzták az 1910-ben készült alkotást. A Felső-Tápió történelmi fahídnál pedig a meghívott díszvendégek mondtak beszédet. Vargha Tamás miniszterhelyettes, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára arról beszélt, hogy a szabadság 167 évvel ezelőtt is mélyen élt a magyar nemzetben, pedig akkor tiltották is. A szabadságharc egyik nagy tanulsága, hogy a szabadságot úgy kell vállalni, mint egy kötelességet és szolgálatot. A hős honvédek tetteire utalva kijelentette, az ő életpéldájuk a nemzetet megtartó, örök életű marad.

A beszédek végén és az oklevelek átadása után a résztvevők virágokat dobtak a folyóba így tisztelegve azon hősök előtt, akik vére vörösre festette a vizet 167 évvel ezelőtt.
Az ezt követő, látványos csata-reprodukció felvonultatott minden olyan elemet, amelyet a valamikori harcokban részt vevő honvédeknek is el kellett viselniük: hatalmasakat szóltak az ágyúk és a puskák, egymáson csattantak a pengék és félelemmel vegyes dühvel nyerítettek a huszárok lovai.

Fülöp Tibor Zoltán, a rendezvény igazgatója a honvedelem.hu érdeklődésére elmondta, hogy a csatát az eredeti helyszínen, egy több futballpályányi területen játszották újra, több száz főnyi hagyományőrző közreműködésével. Mivel az „élő történelemórával" az volt a céljuk, hogy a lehető legpontosabban rekonstruálják az egykori csatát, felépítették az egykoron ott lévő falu erősen stilizált mását is. A csata közben, ahogy az a valóságban is történt, a „falu" – amely most némi vászonból és fából állt – teljesen leégett.

A harcok végkimenetele sem volt kétséges: a magyar szabadságharc honvédjei ismét győzelmet arattak a túlerőben lévő császári csapatok felett. 

Fotó: Rácz Tünde