Újrajátszott történelem

A tavaszi hadjárat a Magyar Honvédsereg egyik legsikeresebb offenzívája volt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában. A hadjárat egyik legjelentősebb csatája a tápióbicskei volt; 1849. április 4-én a honvédek hosszú és véres harcban győzték le Jellasics horvát bán csapatait.

Az utókor által „dicsőséges" jelzővel illetett tavaszi hadjárat emlékére szervezett rendezvénysorozatot − a tavaszi emlékhadjáratot − pontosan negyed évszázaddal ezelőtt rendezték meg először. Azóta minden esztendőben korhű ruhába öltözött és történelmi fegyverekkel felszerelt hagyományőrzők idézik fel az eseményeket Magyarországon és a Felvidéken.

„Az emlékhadjárat minden résztvevő számára óriási élmény. Külön öröm számomra, hogy évről évre képesek vagyunk megújulni, valamint egyre természetesebbé válik ez a rendezvénysorozat az önkormányzatok és a hagyományőrző szervezetek körében is. Ma már meghívni sem kell senkit, mert mindenki magától jön a rendezvényre" – mondta el a honvedelem.hu kérdésre válaszolva Fülöp Tibor Zoltán, a rendezvény igazgatója.

A hadjárat egyik legfőbb állomáshelye Tápióbicske. E Pest megyei község környéke minden évben egy hatalmas katonai táborrá alakul − az elmaradhatatlan vásári forgataggal kiegészülve. Természetesen így volt ez idén is…

A csatamezőhöz közeledve már messziről látszott az a fahíd, amely a rendkívül nagy veszteségekkel járó csata központi helyszíne volt, a Nagykáta és Tápióbicske között félúton levő völgyben. Kevesen tudják, hogy az eredeti fahíd helyére a két világháború között egy vasbeton átkelőt építettek.  De mivel a csata – és így az emlékhadjárat – „főszereplője" nélkülözhetetlen az eredeti események felidézésénél, az ezredforduló környékén megfogalmazódott az eredeti, faszerkezetes híd újjáépítésének igénye. Az átkelőt ezután társadalmi összefogással építették újjá 2002-ben.

A hídon és környékén már kora reggel óta komoly munkálatokat végeztek a pirotechnikáért felelős szakemberek. Az átkelő közvetlen közelében hosszú vörös kábelek, míg a mező távolabbi részén apró zászlócskák jelezték a telepített töltetek helyét. A füstbombákkal és a különböző speciális effektekkel együtt, összesen mintegy hetven töltetet helyeztek el, amelyeket majd távirányítással hoznak működésbe − árulta el kérdésünkre az egyik illetékes.

A híd közelében elterülő mezőn idén is különböző hagyományőrző szervezetek sátrai települtek. A magyarok mellett szép számmal voltak jelen lengyel, német, osztrák hagyományőrzők is. „Én magam 2007 óta veszek részt az emlékhadjáraton, és elmondhatom, hogy évről évre fejlődik, egyre többen vagyunk" − mondta el honlapunknak Bató Tibor hagyományőrző főhadnagy. 

Vér János hagyományőrző tüzér főhadnaggyal már tavaly is találkoztunk ugyanitt. ,,Nagyon sok minden változott, amióta 1989-ben Tápióbicske határában megjelent hat hagyományőrző lovas" − mesélte, majd hozzátette: az eltelt huszonhat év rengeteg erőfeszítést igényelt a szervezőktől és a résztvevőktől egyaránt, de ennek köszönhetően idén már nyolcszáz, korabeli egyenruhába öltözött hagyományőrző fog küzdeni a csatamezőn.

A felnőttek mellett természetesen a gyerekek is kivették részüket az idei emlékhadjáratból és a tápióbicskei csata újrajátszásából.  Egyikük, Kormos Bence a tüzérek egyenruháját viselte. Noha nem volt egészen biztos benne, mi a tüzérség feladata a csatamezőn, azért mindenkit megnyugtatott: tudja, mi történt Tápióbicskén 1849. április 4-én. ,,Itt halt meg Szabó Jóska, a kisdobos" − mondta.

Már lefelé ment a nap, amikor a csapatok elfoglalták helyüket a csatamezőn. A történelmi fahídon állva dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszédében emlékeztetett arra a páratlan civil kezdeményezésre, amelynek eredménye lett az emlékhadjárat. Emellett felidézte a tápióbicskei ütközet legfontosabb pillanatait és tanulságait.

Miután a résztvevők – az elhunyt hősökre emlékezve − egy-egy szál virágot szórtak a folyóba, a miniszterelnök-helyettes megtartotta a hagyományőrzők díszszemléjét.
Az impozáns szemlén egymás mellett feszítettek a nyeregben a lovasok, mellettük a gyalogosok, lövegeik körül pedig a tüzérek…

Már sötétedett, amikor kezdetét vette a csata: a magyar csapatok megkezdték átkelésüket a folyón átívelő fahídon. A katonákat azonban heves puskatűz fogadta, így visszavonultak. A menekülő magyar csapatok nyomában özönlött az ellenség, de szerencsére megérkeztek a magyar huszárok, akik felvették a harcot az osztrák lovassággal.

Ahogy 165 évvel ezelőtt, úgy most is szabályos közelharc alakult ki a híd birtoklásáért. Aztán mintha megelevenedett volna Than Mór híres festménye, a híd magyar kézen lévő oldalán megjelentek a híres fehértollas és vörössipkás zászlóaljak, amelyek fergeteges szuronyrohammal szorították vissza az ellenséget.

Amire leszállt az este, a 26. tápióbicskei csata ismét magyar győzelemmel ért véget.

Fotók: Rácz Tünde