Megértjük, ami elmúlt, s vállaljuk a jövőt…

A Mazar-e Sharif melletti Spann táborban elhelyezett maroknyi magyar és amerikai katona november 15-én vett részt rendhagyó, fáklyákkal ékesített medáladományozási ünnepségén, hogy az átadás-átvétel végrehajtása után december elején végre hazatérjen.

Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Craig Q. Timberlake tengerészgyalogos tábornok, az ISAF Északi Régióparancsnokságának (RC-N) parancsnokhelyettese, az amerikai hadsereg nemzeti rangidőse, eleget téve annak a felkérésnek, hogy katonáink egyenruhájára ő tűzze fel az elismerő kitüntetéseket.

Timberlake tábornok beszédében kiemelte a csoport által elért eredményeket, beszélt a remek magyar-amerikai kapcsolatokról, a jó vezetésről, a bajtársiasság és a barátság szavak fontosságáról, amelyek nélkül a műveleti területen végzett munka, bármennyire is áldozatos, vajmi keveset ér. Elégedettségét fejezte ki a tanácsadói állomány összekötői tevékenységét érintően is, amelynek köszönhetően az RC-N rengeteg fontos információval lett gazdagabb, valamint véleménye szerint az elmúlt időszakban mutatott odaadással és kimagasló szorgalommal végzett munka gyümölcseként, az Afgán Határrendészet (ABP) és Készenléti Rendőrség (ANCOP) mára sokkal felkészültebb lett. Elismerését fejezte ki a medálparádé különleges megszervezését illetően is.

A hivatalos ceremónia után az egyéni elismerések következtek, ahol a csoport parancsnoka, parancsnokhelyettese és vezénylő zászlósai különféle elismeréseket adtak át a katonák részére kitüntetések, ajándék- és emléktárgyak, oklevelek és emléklapok formájában.

Molnár Zsolt ezredes, a csoport parancsnoka az US ARMY Infantry Association Medal kitüntetésben is részesült, melyet David W. Ditz alezredestől, a csoport parancsnokhelyettesétől vehetett át. A MH Összhaderőnemi parancsnokság parancsnoka tárgyjutalomban részesítette David W. Ditz alezredest és William Dillon vezénylő zászlóst.

A misszió során hónapról-hónapra megemlítettük az elért eredményeket, tudósítottunk a csoport feladatairól, tevékenységéről. A kapott visszajelzések mind azt tükrözik, megérte a rengeteg erőfeszítés, katonáink tetteikkel elnyerték mind az afgán fél, mind az Afganisztánban működő nemzetközi katonai közösség elismerését, valamint büszkék eredményeikre, hiszen ilyen jellegű (határrendészet és készenléti rendőrség támogatása, kiképzése) feladatot a Magyar Honvédség korábban sosem hajtott végre. Mégsem annyira az alázat és odaadás szülte eredmények a fontosak, hanem az út, amin az eredmények felé haladtunk… amit ez a csapat kitaposott, és amit akadálymentesen fog átadni a 2. váltás részére.

A kis híján hét hónap során sok dolog tette próbára a türelmet, a kitartást, az emberséget; mégsem okozott gondot a stressz, az összezártság; a nap, mint nap ugyanazon arcok látványa, a hasonló tettek, cselekedetek, mondatok, a napi rutinszerű élet, mert hajtotta őket a kapott megbecsülés, a kritikusok elismerése. Tudtak örülni a szépnek, különféle ötletekkel jobbítani kicsit a saját világukat.
Sokszor és sokat nevettek. Képbe került több száz felfújt gumikesztyű a hátralévő idő számolásához, furcsánál furcsább alapanyagokból, extrém módon elkészített magyar ételek, különleges zenei ajándék Magyarországról. Emlékoszlop felújítás, focimeccs a Balkh tartományi bajnokságban szereplő focicsapat ellen és egy érdekes háziállat is…

Az MH MTCS-1 állománya továbbra is előre néz, legjobb tudása szerint adja át a feladatokat az újonnan érkezőknek, közben azon tűnődik, mennyi emlékezetes momentum elevenedik fel most, olyanok, amiknek abban az aktuális pillanatban az ember nem tulajdonított jelentőséget.

Fotók: Révész Renáta főhadnagy, Steve Harlan és Mark Hammond