Dubaji merénylet: siker, kudarc és rejtélyek

A világ egyik titkosszolgálatánál sem hozzák nyilvánosságra a sikeres akciókat, a közvélemény csak a kudarcokról értesül – mondta a honvédelem.hu-nak Nógrádi György. A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: a Moszadnak ilyen tévedése volt, amikor a müncheni olimpia után 1973-ban a Fekete Szeptember vezetője helyett egy Norvégiában élő marokkói pincért öltek meg. Ezt érthetően hatalmas norvég felháborodás követte. Ugyancsak ilyen „bukta" volt, amikor 1991-ben Cipruson négy Moszad-ügynök bukott le, miután bemikrofonozták az iráni nagykövetséget. Hasonlóképpen kudarcot vallott a titkosszolgálat, amikor 1997-ben ügynökei meg akarták gyilkolni Khaled Meshaalt, a Hamász politikai vezetőjét. Ez utóbbi esetben Huszein jordániai király maga követelte, hogy a politikusnak ellenszérumot adjanak. Végül ez megtörtént, s az incidens következtében az izraeliek kénytelenek voltak a fogságból kiengedni Ahmed Jaszin sejket, akit a Hamász szellemi vezéreként tartanak nyilván. A palesztinok néhány izraeli ügynököt adtak érte és az ellenszérumért cserébe. Alig egy évvel később,1998-ban újabb hibát követett el a Moszad, ezúttal Svájcban, ahol lebuktak, amikor egy libanoni üzletember házát mikrofonozták be. Még ugyanebben az évben egy másik mellényúlása is volt a szolgálatnak, amikor is Cipruson a görög hadsereg ellen akartak adatokat gyűjteni. Nógrádi György megjegyezte: ebben az esetben az lehet az érdekes, hogy a rossz görög-izraeli viszony miatt kémkedtek, vagy pedig a megszerzett adatokat akarták átadni a szempontjukból rendkívül fontos Törökországnak.

Miniszterelnöki engedély

Még jelenleg is rengeteg a feltételezés a dubaji merénylet kapcsán – mondta Nógrádi György, aki hozzátette: azt már 99,9 százalékos biztonsággal ki lehet mondani, hogy a Moszad hajtotta végre az akciót. Ugyan a gyilkosság január 19-én történt, ám a világ csak hetekkel később kapcsolt. A speciális feladatot egy tizenegy fős belső kommandó hajtotta végre, akiket néhányan kívülről segítettek.

Az akció végrehajtása során felmerült gondok közül Nógrádi György elsőként azt említette meg, hogy egy idegen ország területén hajtották végre a célzott likvidálást, részben Európai Uniós útleveleket felhasználva, emiatt azóta is óriási az EU és a más érintett térségek felháborodása. Az akcióban résztvevők egy része Izraelben él. A dolgot tovább bonyolítja, hogy Meir Dagan, aki 2002 óta tölti be a Moszad igazgatói posztját, korábban ilyen műveletekkel dolgozott, és ma is e terület fő felelőse. A Moszad-főnök – egyebek mellett – a Hezbollah, a Hamász, Irán és Szíria elleni titkos akciókat irányítja. Az egyik fő kérdés az, hogy kik az akció felelősei. Nógrádi György rámutatott: az ehhez hasonló titkosszolgálati akciókat mindenhol a világon az első számú vezetőnek kell engedélyeznie. Így például az Egyesült Államokban az elnöknek, míg Izraelben a miniszterelnöknek, Benjamin Netanjahunak. Érdekesség az engedélyezési folyamatban, hogy az akcióról a kormánytagokat nem vagy nem feltétlenül kell értesíteni.

Elmulasztott tájékoztatás

Az akció utáni helyzetet elemezve a szakértő megjegyezte: Avigdor Lieberman izraeli külügyminiszter meglehetősen felelőtlenül nyilatkozott, amikor úgy fogalmazott: “lehet, hogy mi voltunk, lehet, hogy nem". Nógrádi György szerint egy diplomata ilyet sosem mondhat.

Az eddig kiderített adatok szerint a merénylők negyvenöt percet tartózkodtak a Hamász-vezető szobájában, miután az megérkezett. Nógrádi György rámutatott: ugyan azt nem lehet tudni, hogy ez alatt mi történt, ám biztosra vehető, hogy megpróbálták kifaggatni, és ennek során akár különféle kémiai anyagokat is felhasználtak. Az akció végrehajtására érkező kommandósok különböző gépekkel érkeztek az országba, és különböző szállodákban laktak. A nyomaikat azzal is igyekeztek eltüntetni, hogy mindenütt készpénzzel fizettek, a kommunikáció során pedig telefonkártyát használtak – mondta Nógrádi György, aki kiemelte: a Hamász katonai vezetőjét négyen várták a szobájában.

A rendőrfőnök, a már említett Dhahi Khalfan Tamim

Hibák

Nógrádi György elmondta: az ügynökök négy, egyenként kétfős figyelőcsoportot hoztak létre, míg egyikük egyedül dolgozott. Gyakorlatilag már a reptéren várták a majdanii áldozatukat. Az ügynökök egyébként két szállodát figyeltek, és várták, hogy melyikbe költözik be áldozatuk, majd vele azonos szinten béreltek szobát. A merénylők Mahmúd al-Mabhúh-t az esti találkozójára is követték, és este nyolc óra harminc perckor ölték meg. A szakértő hangsúlyozta: a takarítószemélyzet csak 13 óra 30 perckor fedezte fel a gyilkosságot. Ekkorra a merénylők már tovább utaztak – egyebek mellett – Németországba, Dél-Afrikába, Hongkongba, Svájcba és Franciaországba.

A szakértő rámutatott: a merényletet követően a Hamász igen nehéz helyzetben van: központja Damaszkuszban található, de Szíria szeretne kiegyezni az Egyesült Államokkal. Ennek következtében a szervezeten belül kialakult egy Szíria- és egy Irán-barát szárny. Ennek fényében is rendkívül érdekes, hogy a dubaji rendőrök már az első percben felhívták a figyelmet arra, hogy a merénylőket egy belső informátor segítette a Hamászból.

Persze némiképp a szerencse is a kezükre játszott, hiszen maga Mahmúd al-Mabhúh elképesztő hibákat is vétett az út során. Nógrádi György kiemelte: a Hamász katonai vezetőjének végső úti célja Irán volt. Mivel a testőrei nem kaptak repülőjegyet, ezért egy másik géppel követték védencüket. Az ügynökök Damaszkusztól kezdve figyelték célpontjukat, aki a már említetten túl is követett el hibákat. Így például felhívta a családját és megemlítette nekik úticélját, valamint az interneten foglalt repülőjegyet. Damaszkuszból az az információ, hogy Mahmúd al-Mabhúh utazik, eljutott Egyiptomba. Ez az ország pedig gyűlöli a Hamászt, így Nógrádi György számára egyértelmű, hogy az egyiptomi szolgálat az információt továbbadhatta. A merénylők egyikének sem volt még egyébként biometrikus útlevele, olyan okmányokat vettek igénybe mely országokkal vízummentesség van. Az, hogy létező személyek nevére szóltak az útlevelek, önmagában még nem lett volna hiba, ám kiderült, és így már az – mondta Nógrádi György. Arról pedig, hogy mindez törvénytelen, a szakértő úgy vélekedett: a titkosszolgálatokat kulturáltan fogalmazva a törvényesség nem nagyon érdekli.

Azóta egyébként egy Ausztráliában élő egykori Moszad-ügynök lenyilatkozta: nem ez volt az első alkalom, amikor létező személyek adatait használták fel egy akcióhoz. Ezzel kapcsolatban a szakértő megjegyezte: a világ minden titkosszolgálatának megvannak a maga játékai, de aki ezen a területen dolgozik, annak tudnia kell: halála után kétszáz évig nem írhat ezekről memoárt, és nem is beszélhet róluk. Az az ügynök, aki ilyen dolgokról nyilatkozik, az a szolgálatát és önmagát is „nehéz helyzetbe" hozza. Nem véletlen, hogy csak elenyésző számú CIA-ügynök beszél, és a brit szolgálatoknál sem divat a kibeszélés. A nemrégiben lezajlott gázai offenzíva óta Izrael külpolitikai tekintetben egyre nehezebb helyzetben van, de Nógrádi György úgy fogalmazott: a dubaji akció csak még tovább nehezítheti a zsidó állam dolgát, főként azért mert az ország még nem nyilatkozott meg az ügyben. Egyedül a már említett Avigdor Lieberman tette meg a maga suta nyilatkozatát, igaz, helyettese rögtön cáfolta ezt.

Következmények

Amennyiben bebizonyosodik, hogy a

Bár minden szolgálat azzal számol, hogy az akciója nem derül ki, a várható kockázatokat is elemzik. A biztonságpolitikai elemző ennek kapcsán megjegyezte: Izrael azért „vállalta be" a gyilkosságot, mert akár egy ilyen botrány árán is, de mindenképpen ki akarta iktatni a Hamász katonai szárnyának vezetőjét. A képet az is árnyalja, hogy Izraelnek rendkívül rossz a viszonya Iránnal, olyannyira, hogy egyesek a háború lehetőségét sem zárják ki. A fegyveres konfliktus lehetőségénél pedig azzal is számoltak, hogy a Hamász katonai vezetőjét célzottan likvidálják.