Magyar vadászpilótákat mentettek a Balti-tengerből

Ez a kutató-mentő akció kiváló lehetőség arra, hogy a pilóták zord és extrém körülmények között tapasztalják meg és gyakorolják a tengerbe való zuhanás utáni percekben kialakult szituációt, valamint annak a hírláncnak a beindítását, ami a kutatás és kimentés sikerét biztosítja és támogatja. A szimuláció során a résztvevőket a litván haditengerészet egyik hadihajója szállította egy megadott koordináta pontra, a nyílt Balti-tengerre. 

A pilótákat gumicsónakkal vitték tovább a kimentési pontra, majd ők ott vízbe ugorva és lebegve várták a kimentést. A pilóták öltözéke a tenger feletti repüléseknél eltér a hétköznapi ruházattól: úgynevezett vízálló-ruhát vesznek fel, aláöltözettel, amely a vizet és a hideget távol tartva a bőrfelülettől percekkel kitolja a vízben lévő pilóta életben maradásának esélyét.

A védőfelszerelés része a katapultülés alatt található túlélőcsomag (amely leválik katapultálásnál és a pilótával együtt ér földet vagy vizet), benne egy felfújható csónakkal, amelynek két oldala zipzárral a közepén sátorrá alakítható.

A mentést tovább segítette az a fluoreszkáló zöld festék, amely a víz felszínén szétterül. Ez a „helyzetjelölő" könnyen elhelyezhető egy mentőmellény zsebében vagy mentőtutaj biztonsági készletében. Az élénkzöld mintázat a vízen legalább harminc-negyven percig látható, körülbelül másfél kilométeres körzetben. Ez az eszköz segíti a mentőhelikopter személyzetének meglátni és megtalálni a pilótát a magasból, akik így aztán  végre tudják hajtani a kiemelést.

A kecskeméti pilótáknak és a megfigyelő stábnak először volt lehetősége ilyen összehangolt kutató-mentő akcióban részt venni nyílt tengeren.