„Minden magyar katona legjobb tudása szerint hajtotta végre a feladatát”

Milyen gondolatok kavarognak önben az elmúlt egy évről, hogyan összegezné a tapasztalatokat?

Egy-két szóval összegezve először is azt mondanám: nagyon nagy kihívás volt. Nagyobb, mint amekkorára a kezdetekkor, vagy a felkészülés idején számítottunk. Ugyanakkor sikeres egy év áll mögöttünk.

Tavaly késő ősszel átvette a parancsnoki beosztást, majd bő negyedévvel később gyakorlatilag mindent felülírt az európai biztonsági helyzetben az orosz-ukrán háború. Mennyire éreztette mindez a hatását a KFOR-ban?

Rögtön az orosz invázió elején, a február 24-ei támadást követően a koszovói miniszterelnök bekéretett az irodájába, hogy átbeszéljük a biztonsági helyzetet. A háború hatásait szinte azonnal érzékelni lehetett már az egész térségben, főleg a kommunikáció terén, felerősödtek a régióban szembenálló felek közti ellentéteket szító hangok. Márciusban többször egyeztettem a kormány képviselőivel, és kértem őket, hogy ezt a kommunikációt változtassák meg, mert nem segíti a biztonsági helyzet fenntartását, hiszen feszültséget szít a lakosság körében. Ez pedig nem könnyítette meg a helyzetünket.

A háborún túl miben tért el a misszió az előzetesen tervezettektől?

Mindjárt az elején úgy indultunk neki a parancsnoki időszaknak, hogy érzékelhetően változott a biztonsági helyzet Koszovóban. Az előző jó néhány évben nem volt túl stabil a koszovói kormány: 2020-ban például három kormány váltotta egymást, és az előző kormányok sem töltötték ki a négyéves ciklusukat. A koalíciót alkotó kormánypártok különböző alkuk mentén kormányoztak, a figyelmüket pedig lekötötte, hogy egymással foglalkozzanak, illetve, hogy megtartsák az erőegyensúlyt. Viszont 2021 februárjában az Önrendelkezés Mozgalom megszerezte a többséget a parlamentben, így tulajdonképpen a kormányalakítást követően a miniszterelnök megkezdhette a programja megvalósítását. Ennek egyik legfőbb pontja a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem volt, illetve az ország szuverenitásának demonstrálása úgy a választók, mint a külvilág irányába. Ennek következtében vezették be 2021 szeptemberében a rendszámtábla-reciprocitást, ami többhetes feszült helyzet kialakulásához vezetett az országban: a koszovói szerbek több helyen is lezárták a határátkelőhöz vezető útszakaszokat, így tulajdonképpen csapdába ejtve az odatelepített koszovói különleges rendőri erőket. Ez már jelezte, hogy változik a biztonsági helyzet. Ekkor kellett a KFOR-nak több év után először ismét beavatkoznia a helyzet megoldásába, és erőket telepíteni a kérdéses területre. Aztán október 13-án, két nappal a parancsnoki átadás-átvétel előtt a koszovói rendőrség országos szervezett bűnözés elleni akciót hajtott végre, aminek részeként Észak-Mitrovicában is rajtaütöttek egy beazonosított csempészbandán. Ez utcai harcokhoz vezetett a koszovói rendőrök és a koszovói szerbek között, ahol fegyverhasználatra is sor került, és – szintén évek óta először – egy szerb férfi megsebesült ebben a küzdelemben. E megváltozott helyzet eszkalálódását akartuk megakadályozni, amikor átvettem a parancsnokságot.

Milyen módon?

Megpróbáltam rávenni a koszovói hatóságokat és a koszovói miniszterelnököt: úgy alkalmazzák a rendőri erőket, hogy az ne vezessen hasonló összetűzésekhez. Ezzel teltek az első hetek, és ezt követően sikerült valamiféle hatást gyakorolni a koszovói hatóságokra. Az én javaslatom az volt a koszovói miniszterelnök felé, hogy egyfajta konszenzusos rendőri eljárásrendet alakítsunk ki, és felajánlottam, hogy ha egyetért, közvetítek a koszovói önkormányzati vezetők, illetve a koszovói rendőrség vezetői között. A cél az lett volna, hogy kialakítsunk egyfajta konszenzust, hiszen a koszovói szerbeknek is érdeke, hogy felszámolják a tényleges bűnözői csoportokat. A koszovói kormány álláspontja viszont az volt, hogy ők nem tárgyalnak a bűnözőkkel, és a rendőrök úgy hajtják végre a műveleteiket, ahogy azt jónak látják. Ez előrevetítette, hogy számítanunk kell a jövőben is olyan rendőri műveletekre, aminek eredményeként megnő a feszültség Észak-Koszovóban.

Igazolta ezt a gyakorlat is?

A miniszterelnök álláspontja ellenére tulajdonképpen november közepétől január végéig a rendőrség követte, amit javasoltam, javasoltunk nekik: nem vetették be a különleges rendőri alakulatokat a bűnözők elleni műveletekben, így nem is alakult ki olyan helyzet, ahol a koszovói szerbek ellenállásába ütköztek volna ezek a rendőri akciók. Úgyhogy azt kell mondanom: novembertől január végéig, február közepéig sikerült konszolidálni a helyzetet, és több sikeres rendőri műveletet hajtott végre a koszovói rendőrség Észak-Koszovóban kábítószer-kereskedők és -termesztők, illetve illegális kriptobányászatot folytató létesítmények ellen. Az egyik ilyen létesítményben 247 kriptobányász eszközt foglaltak le, amelyek a számítások szerint egy kisebb város áramfogyasztását használták fel. De több sikeres akciót hajtottak végre, a legsikeresebbet decemberben, az adminisztratív határvonal mentén települő illegális kaszinók ellen. Ehhez azonban az kellett, hogy előtte ezt a műveletet le tudjuk egyeztetni a szerb vezérkarfőnökkel, a szerb haderővel, és tulajdonképpen az ő egyetértésükkel, sikeresen számolták fel az illegális tevékenységet folytató szervezetet. Összességében tehát elejétől fogva meglehetősen feszült volt a parancsnoki időszak, amely ideje alatt a koszovói kormány végig megpróbálta kiterjeszteni a hatalmát az észak-koszovói szerb többségű járások területére is a különböző rendőri és szervezett bűnözés elleni akciókkal. Február végétől egyre fokozódó koszovói rendőri jelenlét érvényesült az északi járásokban, amivel együtt járt a folyamatosan növekvő feszültség is.

Hogyan vizsgáztak ebben a feszült helyzetben a KFOR erői, különös tekintettel a magyar katonákra?

Úgy gondolom, jó csapatot sikerült kialakítani a KFOR-parancsnokságon a misszióban részt vevő huszonnyolc – majd Ukrajna kivonulásával huszonhét – ország tisztjeivel, altisztjeivel, és olyan munkát tudtunk végezni, aminek eredményeként nem került sor erőszakos cselekményekre, és meg tudtuk oldani a folyamatosan felmerülő problémákat. Ehhez az kellett, hogy a parancsnokhelyettes, az olasz Luca Piperni dandártábornok, illetve az amerikai törzsfőnök támogassa a parancsnok munkáját, és csapatként tudjuk értékelni a helyzetet, meghozni a szükséges döntéseket. Különösen a parancsnoki év második felére nagyon jó hangulatú, hatékonyan dolgozó törzset sikerült kialakítani. A magyar parancsnoki időszakot tekintve többször kiemeltem, hogy ez nem egyszemélyes feladat, csapatmunka kell hozzá. Az, hogy a Magyar Honvédség biztosítja a parancsnokot, nemcsak azt jelenti, hogy tábornokot kell adni a misszió élére, hanem biztosítani kell a munkáját támogató csoportot, a különböző kulcsbeosztásokba is olyan felkészült embereket kell biztosítani, akik képesek a feladatot végrehajtani, illetve a hazai támogató rendszernek is működnie kell.

Kiket emelne ki magyar részről?

Nagyon fontos volt a Külgazdasági- és Külügyminisztérium állományából Somogyi Gyula rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter munkája, aki a politikai tanácsadó részleget vezette. Szinte naponta konzultáltunk arról, éppen hogyan kezeljük a kialakult helyzeteket. Ugyanígy a jogi tanácsadó részleg vezetőjeként dr. Samu Tímea ezredes asszony is kiemelkedő munkát végzett. Rengeteg régóta húzódó napi élettel kapcsolatos jogi problémát kellett megoldani és emellett folyamatosan vizsgálni kellett a műveletek jogi hátterét is: mikor léphet fel a KFOR? Miként viszonyulhat a koszovói szervekhez, hatóságokhoz, a rendőrség munkájához? A vezénylőzászlósi beosztásban Zsiros Tamás főtörzszászlós – majd az utolsó néhány hétben a feladatokat átvevő Tenk Ferenc törzszászlós – is kiváló altiszti támogató csoportot, csatornát hozott létre: a huszonnyolc ország altisztjei maradéktalanul végig tudták vinni azokat a követelményeket, amelyeket meghatároztam, így a teljes állomány tisztában volt vele, mit miért hajtunk végre, és mit kell megtenni a siker érdekében. Ez nemcsak a műveleti feladatokra vonatkozott, hiszen a misszió elején még a Coviddal is küzdöttünk, ahol különböző rendszabályokat kellett betartatni az állománnyal. A katonáknak ehhez mindenképpen meg kellett érteniük, miért adunk ki bizonyos utasításokat, miért nem lehet nagyobb csoportban összegyűlni, és így tovább. De hadd tegyem hozzá, hogy a teljes magyar állományt fel tudnám sorolni.

Itt a lehetőség rá!

A kiutazáskor azt kértem, mindenki úgy végezze a munkáját, hogy azzal megbecsülést szerezzen a Magyar Honvédségnek, Magyarországnak. Ezt minden KFOR-ban szolgáló magyar katona megtette, a legjobb tudása szerint hajtotta végre a feladatát. Sári Csaba ezredes vezetésével kiváló munkát végzett a parancsnoki támogató iroda állománya. A látogató iroda Mezei Zsolt alezredes vezetésével közel kétszáz eseményt szervezett meg problémamentesen. A sajtóiroda munkatársai nagyságrendekkel növelték a KFOR követőit a közösségi média felületeken. A magyar egészségügyi személyzet is jól vizsgázott. A személyi biztosító csoport állománya csendes profik módjára mutatta meg, hogyan kell egy vezető biztonságát feltűnés nélkül garantálni. Horváth Gábor százados pedig az egy év alatt végrehajtott több mint 350 találkozó szervezése mellett szinte éjjel-nappal koordinálta a napi program zökkenőmentes végrehajtását. Takács Tamás ezredes, tábori lelkész a KFOR főlelkészeként nem csak a magyar állomány lelki életét gondozta.

Említette, hogy a KFOR-nak hosszú idő után először kellett katonai erőt is bevetnie a tavaly év eleji fokozott biztonsági helyzet miatt. Ez a harccsoportokat érintette, vagy pedig a magyar vezetésű harcászati tartalék zászlóaljat?

A teljes KFOR állományát érintette valamennyi művelet. A KFOR felépítése szerint két regionális parancsnokságra oszlik a műveleti terület: az egyik az amerikai vezetésű, keleti regionális parancsnokság, a másik pedig az olasz vezetésű nyugati. Emellett a magyar harcászati tartalék zászlóalj és az olasz katonai rendőrök által biztosított „Carabinieri” alegység a parancsnok két bármikor bevethető tartalékereje. Valamennyi műveletünket úgy hajtottuk végre, hogy annak fő felelőse az érintett regionális parancsnokság volt, és az adott parancsnokság megerősítésére készenlétben állt a magyar tartalék zászlóaljból, illetve a Carabinieri-alegységből kijelölt állomány, hogy szükség esetén kiegészítő erőket biztosítson, illetve kiegészítő járőrtevékenységet hajtottak végre minden egyes művelet alkalmával. Nem tudom, elődeim miként szervezték a munkájukat, de én a parancsnokság átvételét követően azt a feladatot szabtam a törzsnek, hogy azonosítsuk be, mik a következő, várható konfliktusforrások, amikre fel kell készülnünk. Már októberben megkezdtük egy külön műveleti terv elkészítését a beazonosított következő biztonságot veszélyeztető esemény kezelésére. A parancsnoki év alatt ez a folyamatos tervezés, készenlét jellemezte a munkánkat. Készítettünk tervet például az északi önkormányzatok energiaellátása okozta biztonsági kockázatra, a rendszámtábla-reciprocitás bevezetésére. De ugyanígy külön intézkedés készült január és április hónapban, amikor a szerb referendum, illetve a szerbiai általános választások megtartása körüli biztonsági helyzetet kellett kezelnünk.

Miként lehet leköszönni egy ilyen parancsnoki beosztásból? Nem kísértette egyfajta befejezetlenség érzése?

Mindenképpen bennem van a befejezetlenség érzése, de valószínűleg mindenki így van ezzel, aki parancsnok volt vagy parancsnoki beosztást töltött be a KFOR-ban. Huszonhárom éve van jelen Koszovóban a misszió, vagyis semmit sem lehet befejezni vagy megoldani egy év alatt, ez azonban nem is volt cél. Úgyhogy ilyen szempontból kettős érzésem van: a beosztással együtt a régóta fennálló, és valószínűleg még hosszú ideig fennálló nehézségeket is átadtam. Ugyanakkor sikeres időszaknak tekintem a parancsnoki évemet: azt a célt tűztem ki, hogy biztosítsam a folytonosságot, folytassuk az előző időszakok olasz parancsnokai által megkezdett munkát. Ez sikerült. Másik alapvetésem az volt, hogy jó csapatot szeretnék kialakítani: utóbbi szintén megvalósult. Harmadik célként pedig azt tűztem magam elé, hogy biztosítsuk a KFOR láthatóságát és reagálóképességét. Ezt is sikerült végrehajtani, különösen a második félévben, amikor a július 31-ei blokád után teljesen megváltoztattuk a működést. Szemmel látható volt, hogy mindkét felet kizökkentette a napi rutinból, hiszen nem számítottak rá, hogy a KFOR ismét ekkora erővel lesz jelen a műveleti területen, és proaktívan próbálja megakadályozni a feszültség kialakulását. Tehát a láthatóságot és a reagálóképességet is demonstrálta a KFOR, különösen július, augusztus és szeptember hónapokban. Emellett pedig a magyar parancsnoki időszak stratégiai célja is lényeges: demonstráltuk, hogy a Magyar Honvédség kész és képes egy NATO-művelet parancsnoki feladatát ellátni, és megvan ehhez az állomány és a logisztikai támogatóképesség is.

Miért volt különösen fontos, hogy erre épp a Balkánon került sor?

Magyarország többször hangsúlyozta, hogy a Nyugat-Balkán biztonsága fontos hazánk számára, ezért is van jelen a Magyar Honvédség a KFOR-ban ilyen magas létszámmal. És ezért volt fontos, hogy egy parancsnoki időszakra magyar parancsnok lássa el a KFOR beosztást: demonstráltuk, hogy a haderő készen áll egy ilyen kihívás teljesítésére. Több csatornán is azt a visszajelzést kaptuk, hogy a NATO vezetése elégedett volt a problémák kezelésével. A KFOR legfontosabb feladata Koszovóban a békés, biztonságos környezet és a mozgásszabadság garantálása, és az elmúlt egy évben tudta is biztosítani ezt. Ez a feladatban részt vállalt magyar katonák érdeme. Negatív visszajelzést személy szerint nem kaptam az elmúlt egy évben.

Egy sajnálatos tragédia is bekövetkezett nyáron a misszióban. Miként élte meg Horváth Csongor ezredes halálát?

Még fel kell dolgoznom a történteket. Évtizedes szinten dolgoztam együtt az ezredes úrral, közeli munkatársam volt, a feladat egyik motorja: az első tiszt, akit felkértem a missziós részvételre, miután a Magyar Honvédség parancsnoka felkért a feladat végrehajtására. Tulajdonképpen együtt állítottuk össze a felkészülési tervet, és a végrehajtás során is kulcsszerepet játszott a munkában katonai tanácsadóként. A napi munka megszervezése és végrehajtása során, illetve az egyes kritikus helyzetekben órákon keresztül elemeztük a helyzetet és beszélgettünk a megoldásokról. Csongor halála óriási csapás volt, és kihatott az utolsó két hónapunkra – még nem tudtam rendesen feldolgozni azt a terhet, hogy őt nem hoztam haza a misszió végén.

A tragédiáról visszaevezve: vajon mikor lesz legközelebb magyar parancsnoka a KFOR-nak?

Nem lehetetlen, hogy a jövőben újból magyar tábornok lássa el ezt a feladatot, hiszen ez attól függ nagyban, hogy mekkora létszámmal van jelen egy adott ország a műveletben. 2013 óta azért álltak mindig olasz tábornokok a KFOR élén, mert az Egyesült Államok után és mellett Olaszország biztosítja a legnagyobb létszámú állományt a hadszíntéren, az amerikaiak pedig a törzsfőnöki beosztást biztosítják. Ilyen szempontból Magyarország évek óta a harmadik helyen áll. November 14-étől egyébként szintén magyar tábornok látja majd el a parancsnokhelyettesi beosztást Szpisják József dandártábornok úr személyében, aki az EUFOR-ban már kétszer volt törzsfőnök, tehát nem ismeretlen számára a Nyugat-Balkán.

Személyesen hogyan tovább?

Visszatértem a Felderítő Csoportfőnökség csoportfőnöki beosztásába, itt folytatom tovább tevékenységemet. A jövőt pedig majd meglátjuk, hogyan alakul.