A dicsőséges isaszegi csatára emlékeztek
Szöveg: Zilahy Tamás | 2012. április 7. 7:06Isaszegen 1849. április 6-án zajlott le a híres csata. Most, pontosan 163 évvel később, 2012. április 6-án, nagypénteken elevenítették fel a településen a forradalom és szabadságharc egyik aranybetűs napján történteket. Az akkori ütközetben – egyes források szerint – 26–28 ezer magyar és 1500 lengyel küzdött mintegy 40 ezer osztrák katona ellen.
Galéria
Pénteken reggel az Isaszegi Történelmi Vitézi Rend képviselői koszorúzással tisztelegtek a forradalom és szabadságharc hősei előtt. Az ország minden tájáról érkezett érdeklődők ezt követően a huszártábor életébe pillanthattak be, majd a vállalkozóbb kedvűek történelmi szekértúrán vehettek részt „Öreg Isaszeg" utcáin. A délutáni program a magyar–lengyel barátság napi ünnepséggel kezdődött, majd „Állj be pajtás katonának!" címmel, gyermekcsatával folytatódott a városszéli Szoborhegy alatt.
A történelemkönyvek szerint az előző – április 4-i tápióbicskei – győzelem után Windisch-Grätz, az osztrák haderő főparancsnoka, csapatait egyesítve Jellasics és Schlick seregével, megszállta az isaszegi dombokat, hogy megállítsa a magyarok előretörését. Isaszeg erdős, dombos vidéke kedvezett védelmi harcuknak. A magyar gyalogság szuronyrohammal elfoglalta ugyan az ágyúállásokat, de a kezdeti sikerek után lendülete megtorpant. Klapka egységeit Jellasics csapatai visszavonulásra késztették, hiába volt Damjanich katonáinak hősiessége és Kmetty ezredes lengyel légiójának beavatkozása a küzdelembe.
Görgey a délutáni órákban parancsot adott a tartalékban álló hadtest bevetésére. Ennek egyik fele Klapka seregeinek támogatására, a másik Damjanich katonáinak megsegítésére indult. Görgey ekkor mondta: „Ma győznünk kell, vagy visszavonulnunk a Tisza mögé, így áll a választás".
A döntő küzdelemben a magyar huszároknak sikerült megakadályozniuk, hogy Jellasics bán lovassága egyesüljön az osztrákokkal. A magyarok végső rohamainak eredményeként az ellenség megkezdte a visszavonulást Gödöllőn át Buda irányába. A harc az est beálltával ért véget, de elvétve ezután is sor került kisebb-nagyobb összecsapásokra. A veszteség – a korabeli feljegyzések szerint – mindkét oldalon megközelítette az ezer főt.
Annak idején Görgey „Miénk a győzelem" szavakkal kezdte hadijelentését. Kossuth pedig másnap így írt az Országos Honvédelmi Bizottmánynak: „Tegnap vitéz seregeink az ellenségnek seregét Isaszeg vidékének irtózatos pozícióiból tökéletesen kiverték. Tisztelettel kell meghajolni Görgey fővezér előtt, a többi vezérek előtt és az egész lelkesült hadsereg előtt…"
163 esztendővel az igazi küzdelem után az isaszegi csata bemutatója megemlékezéssel ért véget. Az április 6-án a kora esti órákban rendezett koszorúzáson a hegytetőn álló Honvédszobornál – többek között – a Magyar Hagyományőr Világszövetség gyalogos és lovas hagyományőrzői, valamint a Klapka György Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanulói helyezték el az emlékezés virágait.
A XXIV. Tavaszi Emlékhadjárat programjában április 7-én, szombaton ünnepi műsort rendeznek a gödöllői kastély díszudvarán, majd a Dózsa György úti temetőben az 1849-es emlékműnél emlékeznek a szabadságharc hőseire. A közeli Szadára és Veresegyházára délután érkeznek a huszárok, aki közül többen Kerepesen és a mogyoródi hősök ligetében is „felbukkannak". Az idei emlékhadjárat hazai programja április 8-án Vácott csatabemutatóval és koszorúzással ér véget, tisztelegve a régmúlt, a közelmúlt és a jelen honvédői előtt.
Fotó: Galovtsik Gábor
További képekért kattintson galériánkra!