A hadihajózás napját ünnepelték

A rendezvényen felolvasták Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök hadihajózás napja alkalmából írt köszöntőjét, melyben így fogalmazott: „a hadihajósok sokrétű feladata bizonyítja, hogy választott hivatásuk egy életforma, amely nagy figyelmet és fegyelmet követel."

Ezután dr. Balogh Tamás, a TIT Hajózástörténeti, – Modellező és Hagyományőrző Egyesület elnöke foglalta össze a magyar hadihajózás történetét. Elmondta: már az Árpád-korban is használtak hadihajókat a Dunán, egyrészt azért, hogy a folyón támadó ellenséggel sikerrel szálljanak szembe, másrészt a hódító háborúkban a seregeket folyamatosan támogatták hadihajós alakulatok. A török elleni harcok során a végvárrendszernek is fontos elemei voltak. Galambóc ostrománál egész Európában először fordult elő, hogy folyami hadihajóra tűzfegyvert szereltek és először történt meg az is, hogy egy nő, Rozgonyi István temesi főispán felesége, Szentgyörgyi Cecília vezethetett folyami hajós alakulatot. Ezután Habsburg lobogó alatt, egy európai nagyhatalom fegyveres védelmi erejébe integrálódva, de továbbra is Magyarország védelmében és magyar személyzettel teljesített szolgálatot a magyar hadihajós alakulat, melynek székhelye ekkor Komáromban volt.

A török kiűzése után ismét lehetővé vált a teljes magyarországi Duna-szakasz ellenőrzése, sőt, a hadihajók eredményesen támogatták a Balkán északi területén küzdő csapatokat. Az első, igazi magyar hadihajó, a Mészáros hadigőzös volt, melyet 1848. július 25-én bocsátottak vízre. Ettől a naptól számítjuk a magyar hadihajózás kezdetét, ez a nap a hadihajózás napja.

Az 1867. évi kiegyezést követően létrehozták a Duna Flottillát. 1872-ben rendszerbe álltak a kor technikai színvonalának csúcsát képviselő MAROS és LEITHA monitorok, melyek elsőként kapcsolódtak be az első világháborúba Belgrád bombázásával, és utolsóként vonták be a császári és királyi hadilobogót.

A világháborút követően az egységet feloszlatták, hajóit lefoglalták, kiszolgáltatták, és szétosztották a Monarchia utódállamai között. Miután Trianonban megfosztották hazánkat attól a lehetőségtől, hogy felfegyverzett flottát tartson fenn, az újraszervezésre csak 1922-ben adódott lehetőség, a magyar kormány felállította a Magyar Királyi Folyamőrséget, majd 1931-től Folyami Erők megnevezéssel önálló fegyvernemként létezett az alakulat, fő erejét az őrnaszád és folyamzár ezredek képezték.

A második világháború idején a szövetséges erők megkezdték tömeges a mágneses aknák telepítését. Erre válaszul 1943-ban rendszerbe állították az első aknászmotorosokat. A háborút követően 1945. május 14-én állították fel a Honvéd Hadihajós Osztályt. Az új szervezet fő feladata a Duna és Balaton aknamentesítése volt.
A kiválóan teljesítő Hadihajós Osztályt 1950-ben ezreddé, 1951-ben dandárrá szervezték át, 1991-ig az Önálló Hadihajós Dandár nevet viselte. 1980-as évek eleji modernizálás során került rendszerbe hat darab AM jelű folyami aknamentesítő hajó. A Flottillát 200l. június 30-ával az akkori haderő átalakítás során megszüntették. A megmaradt csökkentett létszámú hadihajós alosztályt- megtartva fő feladatait, hagyományait és a három megmaradt aknamentesítő hajót – egy egységbe vonták össze a tűzszerész zászlóaljjal, és 2001. július 1-jén megalakult a Tűzszerész és Hadihajós Ezred.

Az ünnepséget koszorúzás zárta, majd az elesett hadihajósok emlékére meghúzták a kikötőben álló lélekharangot és díszlövést adott le az AM-32-es aknamentesítő hajó.

Fotó: Tóth László