A hazatérés emléknapja

Gróf Hadik András emberi és katonai nagysága előtt emelt fővel tisztelgő Magyarországon élő bukovinai székelyek, budapesti polgárok és közéleti személyiségek előtt a honvédelmi miniszter előbb emlékeztetett: a mai ünnep, a hazatérés napja arra figyelmeztet minket, hogy mi az ára az összetartozásunknak, mi a tétje a magyarságunknak. A sorsunk közös. Közös, mert összeköt bennünket a nyelv és mindaz, amin közösen átmentünk. Amit közösen, egymás mellett, egymás jó és rossz voltából megéltünk. Majd leszögezte: ez a közösség, amióta történelmünk vihara létrehozta, mindig a nemzetért érzett felelősségben, annak sorsával szorosan összekapcsolódva élt. Büszke székelyként küzdött a szabadságért és a közösséget megillető jogokért, s így került összeütközésbe az uralkodóval, amely a birodalom minden tartományára rá akarta kényszeríteni a maga törvényeit.

A honvédelmi tárca vezetője Hadik András emberi és történelmi nagyságát felidézve hangsúlyozta: az egyik legnagyobb magyar katona volt. Legendás haditettei ragyogó fejezetét adják a Habsburg monarchia hadtörténetének – még ha a hazai közvélemény néha el is feledkezik róluk. Az a nagyszerű huszárcsíny, amellyel bevette Nagy Frigyes fővárosát, a katonai

tervezés és a bátor magyar virtus olyan csodája, amely azóta is tankönyvi példa azokban az országokban, ahol a hadviselést és vele a hadtörténelmet komolyan veszik. A madéfalvi veszedelem, a Siculicidium és az első nagy csángálás után neki jutott a feladat, hogy megbékítse a koronával a bujdosókat. Helyet adjon nekik, ahol újra megtelepedhetnek, újra felépíthetik házaikat, ahol újra hazára lelhetnek – mondta a miniszter.

Hende Csaba beszéde további részében utalt a bukovinai székelyek bujdosásának közelmúltbeli történetére, amely a Délvidéken kezdődött és a Dunántúlon folytatódott, más hányatott sorsú nemzetek és nemzetiségek között a nagy világégés országútjain és a kiépülő kommunista diktatúra útvesztőiben. Beszéde végén pedig felhívta a figyelmet arra, hogy a bukovinai székelyek története arról beszél nekünk, hogy milyen hatalmas kincs az összetartozás. Az, hogy közös az életünk, közös a nyelvünk. És azt üzeni: érdemes kitartanunk az összetartozás mellett, még akkor is, ha ez nagyon-nagyon sokba kerül. Arra figyelmeztet, hogy nem szabad felednünk a történeteinket, és áldó imádság mellett kell gondolnunk azokra, akiknek szent neveit talán nem is ismerjük, de akik nélkül most nem lehetnénk itt – fogalmazott a honvédelmi miniszter. Majd Isten áldását kérte édes hazánkra és egész magyar nemzetünkre.

A bukovinai székelyek magyar népcsoport, mely egykor Bukovinában telepedett le. Őseiket Hadik András tábornok gyűjtötte össze a Moldvában szétszóródott székelyek közül. Öt falvat népesítettek be a 18. század végétől 1941-ig, amikor az akkori magyar kormány a Vajdaságba telepítette őket. (Nagyon kevesen Bukovinában maradtak.) 1944 őszén Bácskába érkezett partizánok elől menekülve a háborús telet a Dunántúlon vészelték át (Fejér, Győr és Zala megyékben). Innen 1945-ben 13 ezer bukovinai székelyt Tolna és Baranya megyében helyeztek el, a kitelepített sváb családok házaiba és birtokain.

Magyarországon saját szervezetük van: Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége, mely Bonyhádon székel. A szövetség azoknak a köröknek, egyesületeknek, csoportoknak az önkéntes társulása, melyeknek célja a székely kultúra és hagyomány ápolása, fejlesztése. Ennek érdekében szorosan együttműködik a Magyarországon élő bukovinai, és erdélyi székelyeket tömörítő körökkel. Tevékenységüket erkölcsileg és anyagilag is segíti, hogy a városokban és falvakban élő székelyek kultúrája szervesen épüljön be a települések művelődésébe.

(További képekért kattintson galériánkra!)

Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária