A honvédség élő legendájától tanulhattak

Novemberben a honvédség első számú kiképzőbázisán gyűltek össze az alakulatok testnevelői, akik módszertani foglalkozáson vesznek részt összesen két és fél hét időtartamban. Az első héten többek között egy újraélesztési tanfolyamot is tartottak a szakembereknek az MH Egészségügyi Központ munkatársai, a képzés gerincét azonban az alapszintű katonai közelharc-jártasság fokozása adja. 

„Kifejezetten a testnevelő tisztek és a megbízott testnevelők vesznek részt a foglalkozásokon" − mondja érdeklődésünkre dr. Eleki Zoltán alezredes. „A cél a folyamatos szinten tartás, és emellett azt is szeretnénk, ha a résztvevők a bőrükön éreznék az alaptanfolyam hatásait: ha belátják a közelharc szükségességét, jobban tudják ők is képviselni a közvetlen parancsnokuk felé, hogy ezekre a készségekre szükség van." Az MH Kiképzési és Doktrinális Központ kiemelt főtisztje, a haderő főtestnevelője hozzáteszi: a résztvevők többségének nincs különösebb jártassága a küzdősportokban. „Ezen a kurzuson mindenképpen megtanítjuk a helyes állást, a helyváltoztatást, az egyensúlyi helyzet tartását, próbáljuk őket rávezetni a küzdőtáv érzékelésére. Emellett tanítunk nekik alapütéseket, alaprúgásokat, eséseket, földről való felállásokat, földre viteleket, illetve bizonyos fegyverekkel, eszközökkel kivitelezett támadásokat és védekezéseket is."

A tanfolyam oktatói az MH Altiszti Akadémia Katonai Testnevelés és Közelharc Módszertani Részlegének munkatársai: Molnár Károly őrnagy, Zagyva Sándor hadnagy, Tar Tamás törzsőrmester és Gulyás Zsolt őrmester. „Elég rövid és intenzív ez a tanfolyam, de nem is az a lényeg, hogy kőkemény harcosok legyenek a srácok, hanem inkább a szemlélet a fontos" − mondja Zagyva Sándor, aki elárulja: az első szakaszban elsősorban földrevitel- és földharc-technikákat, illetve gépkarabéllyal kivitelezett fogásokat oktattak a résztvevőknek.

A tanfolyamnak különös rangot adott a november 17−18-ai két nap, amikor egy igazi élő legenda kapcsolódott be az oktatásba: hétfőn és kedden Shihan Furkó Kálmán nyugállományú ezredes kapta meg a kezei alá a résztvevőket. „A Shihan formát és képviseletet adott a közelharc-képzésnek a haderőben, és létrehozott egy olyan markáns vonulatot, ami a rendszerből való kiválása után is nagyon sokáig megmaradt" − mondja Eleki Zoltán a meghívás indokáról. „Amikor a ’90-es évek végén, 2000-es évek elején elkezdtük feléleszteni a képzést, mi is az ő rendszerét vettük alapul, és ezt igazítottuk hozzá a modern hadműveleti követelményekhez."
A szervezők természetesen szabad kezet adtak Furkó Kálmánnak a két napot illetően. „Van egy saját tapasztalatokra alapuló, nagyjából 40 órás tananyaga, aminek a gerincét most itt is bemutatja. A Shihan egy olyan szaktekintély, akitől mindig lehet tanulni: amit bemutat, nagyon hatékony, világos és működőképes. A tananyag megalapozottságát jól mutatja, hogy nem látok benne igazán komoly változást ahhoz képest, amit még annak idején, az ezredes úr aktív korszakában katonaként én is megtapasztalhattam a tanfolyamain. Ez egy rendkívül jól alkalmazható, letisztult anyag, ami nulla előképzettség esetén is alaposan megtanítható bárkinek."

Ezek fényében természetesen nem meglepő, hogy már délelőtt is igencsak megemelkedett páratartalom uralkodik az Altiszti Akadémia dojójában, amikor Furkó ezredes vezetésével a katonai testnevelők ütés- és rúgástechnikákat, illetve pusztakezes és eszközökkel végrehajtott önvédelmi technikákat sajátítanak el. „Az elmúlt lassan ötven év során nagyon sok katonával találkoztam, nagyon sok szituációban megfordultam, így úgy gondolom, tudok olyat mondani nekik, amit még nem hallottak" − összegzi kérdésünkre a Shihan. „A tematika összeállításánál az a cél lebegett a szemem előtt, hogy legyen az oktatásnak eleje és vége, és közben valami olyasmi kerüljön terítékre, ami érdekli őket. Ez egy olyan társaság, amelynek feladata a testnevelés, és küldetésüknek is érzik azt."

Furkó Kálmán szerint az oktatás alapvetően ma sem igényel gyökeresen más szemléletet, mint például a ’80-as években. „Vannak persze ismeretek, amik annak idején nem jutottak el hozzánk: ilyen például a kyusho, az érzékeny pontok stimulálása, amiből ma már szinte divat lett. Bár annak idején persze én is oktattam, hogy mik a testnek azok a pontjai, amik orvosi szempontból jobban támadhatók ütésekkel, rúgásokkal vagy szúrásokkal – Funakoshi Gichin mester ezek közül valamivel több mint negyvenet írt le részletesen, de 365 ilyen pontot tartunk számon a testben. Ezek is fontos ismeretek: nyilván nem kell mindet ismerni, de nemcsak a katonai, hanem maga a versenyküzdelem is hatásosabb lesz, ha célirányosan oda támad az ember, ahol jobban fáj, mintsem ha csak döngeti valakinek a hatalmas mellkasát."

Az ezredes hozzáteszi: a katonák esetében az a lényeg, hogy az önvédelem mellett megtanulják a fegyverhasználatot, és fizikailag, illetve szellemileg is felkészüljenek a katonai feladatok ellátására. Ha az oktatást vesszük, a cél tekintetében nincs igazi különbség például a különböző karatestílusok között. „A lényeg mindenütt ugyanaz, de a hozzá elvezető út, a megközelítés számtalan lehet" − mutat rá. A legfontosabb pedig minden esetben a gyakorlás, a kitartó ismétlés, hiszen két nap alatt – ha mégoly intenzív is – nem lehet mindent készségszinten elsajátítani. „Az ember is olyan, mint egy pohár víz, ez nem korszakok kérdése: nem lehet negyven óra alatt hatvan órányi anyagot beletölteni valakinek a fejébe. Gyakorolni és gyakoroltatni kell, ez a kulcs."

A kurzus végén természetesen a számonkérés sem maradhat el, az ismeretekről vizsga keretében adnak majd számot a katonai testnevelők.

Fotó: Dévényi Veronika és Rédei Istvánné