A Nagy Háború magyar hősei előtt tisztelegtek

A Nagy Háború befejezésének századik évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen Szabó István úgy fogalmazott: olyan emlékmű előtt állunk, amelynek százszámra vannak hasonló, ámde kisebb közösségek által emelt társai szerte a Kárpát-medence magyarlakta településein, de a mostanihoz hasonló egy sincs. „Ez az emlékmű egyszerre időszerű és egyszerre megkésett monumentum. Időszerű, hiszen pontosan az első világháború befejezésének 100. évfordulója alkalmából róhatjuk le kegyeletünket a hősi halált halt magyar katonák előtt. És megkésett, mert ilyen emlékmű a szívekben már létezett, de valós formát csak most, a háború centenáriuma alkalmából ölthetett" – mondta a honvédelmi államtitkár. Szabó István emlékeztetett: a korabeli Magyarország polgárai közül több mint 661 ezren estek el a frontokon. „Hisszük és most már tudjuk: nem áldozatai voltak ők ennek a küzdelemnek, hanem hősei. Pedig tudjuk, hősnek senki nem születik, hanem azzá válhat. Ők, akik önként, vagy a parancsnak engedelmeskedve, de esküjükhöz híven szolgálták a hazát, hősökké lettek." Magyarország volt sokáig az egyetlen ország, amely évtizedekig nem emlékezett meg saját katonáiról – jelentette ki a honvédelmi államtitkár, hozzátéve: névtelen és arctalan embertömegeknek tekintették őket, akik az öt háborús év alatt a frontokat távol tartották, vagy az ellenséget szeretett hazájuk határaitól visszaszorították.

„Óvjuk és őrizzük hős katonáink emlékét otthon, mint itt az új kegyhelyen, de legfőképpen a szívünkben. Idén, a Nagy Háború centenáriuma lehetőséget adott és kötelezett minket arra, hogy méltó helyen méltó emlékművet állítsunk a magyar katonák első világháborúban tanúsított hősiességének tiszteletére" – mondta köszöntőjében Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója, aki emlékeztetett arra, hogy a Fiumei úti sírkertben az újkori Magyarország minden meghatározó történelmi eseményének van mementója. „Meggyőződésem, hogy a ma felavatásra kerülő emlékmű is élő kegyeleti hely lesz azoknak a családoknak, amelyneknek nincs lehetőségük elveszített édesapjuk, nagyapjuk, dédapjuk sírhelyét felkeresni."

Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszterhelyettesi feladatokat ellátó államtitkára avatóbeszédében rámutatott: évszázados hiányt pótolunk, hiszen eddig nem volt lehetőség arra, hogy a Nemzeti Sírkertben az első világháború számtalan áldozatára emlékezhessünk. „Alulértékelt hősök azok a katonák, akik az első világháborúban Magyarország nevében elhunytak. Alulértékeltek és négy évtizeden keresztül elhallgatott hősök voltak ők, hiszen a tiszteletükre emelt emlékhelyeket a második világháborút követő kommunista időszakban megsemmisítették" – fogalmazott az államtitkár, majd hozzátette: a nemzet hősként tekint azokra a katonákra, akik hazájukért, a magyarokért, a szülőföldjükért harcoltak. „Nagy szükség volt arra, hogy emlékhelyek jöjjenek létre településenként és országosan is, ahol emlékezni lehet a nemzet hőseire. Ezért volt fontos az elmúlt négy esztendőben a magyar kormány és a Centenáriumi Emlékbizottság számára is, hogy minden olyan emlékhelyet, amely a települések hősi halottainak nevét véste kőbe, újítsunk fel és helyezzünk méltó körülmények közé. Megtettük ezt az ország határain belül és a jelenlegi országhatárokon kívül is" – mondta Rétvári Bence.

A Zsigmond Attila által megalkotott emlékművet Berta Tibor ezredes, a HM Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke és Jákob János dandártábornok, a HM Protestáns Tábori Püspökség püspöke áldotta meg, majd a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit. A rendezvény zárásaként az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár díszszakasza díszlövésekkel, a MATASZ hagyományőrző tagozata ágyúlövésekkel tisztelgett a hősi halált halt magyar katonák emléke előtt.

Fotó: Szabó Lajos zászlós