Aludjatok hát, Isten katonái…

Nyíri bakák a Donnál címmel nyílt kiállítás Nyíregyházán a Jósa András Múzeumban az 1942 őszén a Don-kanyarhoz vezényelt, II. Rákóczi Ferenc nevét viselő Magyar Királyi 12. Honvéd Gyalogezred elesett hőseinek tiszteletére. A kiállítás megnyitóján dr. Benkő Tibor vezérezredes a nyíri bakák személyes sorstragédiáira is emlékeztetve idézte fel a doni katasztrófa szörnyűségeit. „Ők áldozatok és hősök voltak egy időben" – fogalmazott a vezérezredes az 1942 októberében és novemberében a frontra küldött 12-es gyalogezred 4500 katonájának helytállását méltatva, akik közül csak alig több mint hétszázan tértek haza. A Honvéd Vezérkar főnöke kiemelte: az elesettek áldozatai voltak egy politikai irányvonalnak és számos körülménynek, így a megfelelő kiképzés hiányának, illetve annak a ténynek, hogy noha felszerelésük nem feltétlenül lett volna alkalmatlan a harcok megvívására, ahhoz sokan hozzá sem juthattak, mert fegyverüket a fronton kellett volna átvenniük. Ám erre nem nyílt lehetőségük. A nyíri bakák már akkor áldozatok voltak, amikor kikerültek a frontra, hősei voltak viszont a háborúnak, hiszen vállalkoztak a lehetetlenre és helytálltak a harctéren, egészen a végsőkig – mondta Benkő Tibor.

A II. Rákóczi Ferenc gyalogezred történetét az ugyancsak Nyíri bakák a Donnál címmel 1992-ben megjelent, Bene János és Szabó Péter által szerkesztett könyv dolgozta fel részletesen. A könyvet a közelmúltban – az újabb kutatások eredményeit is összegezve – újra megjelentették: a kiállítás nagyban támaszkodik a könyvben is megjelent dokumentumokra, korabeli fényképekre, feljegyzésekre. A csapattörténetből kiderül, hogy az alakulatot 1920-ban szervezték meg a trianoni határok miatt megszűnt munkácsi és szatmári ezredek jogutódjaként. A nyírségi ezredet nem a II. magyar hadsereg csapatrészeként, hanem úgynevezett felváltó alakulatként vezényelték Voronyezsbe, ezért kellett már a fronton hozzájutniuk felszerelésük egy részéhez. A 12-es gyalogezred több mint nyolcvan százalékos veszteséget szenvedett el a Donnál, ám ez nem jelenti azt, hogy befejezte volna tevékenységét: az újjászervezett alakulat 1944-ben és 1945-ben ismételten ott volt a fronton. „A nyíri bakák hősiessége és áldozata a Don-kanyarban kezdődött, de a második világháború utolsó pillanatáig tartott" – emlékeztetett Benkő Tibor vezérezredes.

A kiállítás megnyitója előtt a Honvéd Vezérkar főnöke koszorút helyezett el annál az emléktáblánál, amely a nyíri bakák búcsúztatására emlékeztet. 1942. október 13-án a vármegyeház előtti téren a város polgármestere búcsúztatta a bakákat, a csapatzászlóra pedig a polgármester felesége tűzte a csokrot. A koszorúzáson Kovács Ferenc, Nyíregyháza polgármestere emlékeztetett: a Donnál elpusztult hadsereget csak rövid ideig nevezhették hősinek, majd hosszú-hosszú éveken át árulónak, ellenségnek bélyegezték saját hazájukban a második világháborúban harcolt magyar katonákat. Az ünnepségen Somogyváry Gyula soraival tisztelegtek az elesettekre: „Aludjatok hát, Isten katonái / Aludjatok, Ti boldog pihenők! / Ringasson szelíden, mint az álom / Idegen földek, távoli temetők!"

Fotók: Tóth László