Amikor keveredik a múlt és a jelen…
Szöveg: Szűcs László | 2014. június 2. 7:28„A Patara megunhatatlan és minden évben tud újat nyújtani” – talán ezzel a mondattal lehetne a legjobban jellemezni azt a török kori hagyományőrző fesztivált, amit az elmúlt hétvégén immár hetedik alkalommal rendeztek meg Tatán, a vár környékén és az Öreg-tó partján.
Galéria
A fenti összegzést Kovács Donát 11 éves kisfiú fogalmazta meg, aki azt is büszkén és rögvest hozzátette: akár hisszük, akár nem, eddig az összes Patarán kinn volt! Legalábbis ezt mondták neki a szülei, ő ugyanis az első néhányra már nem emlékszik, annyira kicsi volt még akkoriban…
Donát idén nemcsak a „török maskarákba öltözött bácsik", hanem a katonák miatt is már hónapok óta várta a május végét, a Patarát. Tavaly ugyanis megfogadta, hogy idén újra bele fog ülni majd egy „tankba". Hiszen egy éve annyian várakoztak arra, hogy kipróbálhassák a lánctalpast, hogy csak alig néhány percet tölthetett a vezetőülésben. „Az pedig ugye édeskevés" – mondta, s el is köszönt, hogy minél hamarabb felmászhasson az idén is sokakat érdeklő harckocsira.
Patrícia inkább a török kori táborra és a kirakodóvásárra volt kíváncsi, ám barátja unszolására megálltak néhány percre megnézni a katonák haditechnikai eszközeit. Bár − mint mondta − igazából nem tudja, hogy „mit esznek a srácok a fegyvereken"… Az afgán-sátorban azonban ő is szívesen felpróbálta az ázsiai országban viselt tradicionális női ruhákat. Igaz – tette hozzá – nem tudja elképzelni, hogy állandóan csadort vagy burkát kelljen hordania. Néhány perc múlva előkerült Peti is, aki boldogan újságolta, hogy végre sikerült feltennie egy szakembernek azt a kérdést, ami hónapok óta foglalkoztatja, nevezetesen: hogyan működik az RPG gránátvető? És választ is kapott rá…
Az MH 25. Klapka György Lövészdandár immár második éve vesz részt a Tatai Patarán. A Bláthy-iskola előtti téren és a közeli parkban berendezett haditechnikai bemutatója – benne egyebek mellett T−72-es harckocsival, BTR páncélozott szállítójárművel, D−20-as ágyútarackkal, illetve sebesültszállításra átalakított páncélozott harcjárművel – legalább akkora siker volt idén is, mint az MH Civil-Katonai Együttműködési és Lélektani Műveleti Központ afgán-sátra, amelyben az Afganisztánban viselt hagyományos ruhák mellett a hétköznapi használati tárgyakat is megtekintették az érdeklődők. A „jelen katonáinak" harmadik képviselői pedig az MH Hadkiegészítő és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 9. Katonai Igazgatási és Érdekvédelmi Irodájának munkatársai voltak, akik a hivatásos, a szerződéses és az önkéntes tartalékos katonai szolgálatról tartottak tájékoztatókat az érdeklődőknek.
Bár a mai kor katonáinak bemutatója − illetve a május 30-án, pénteken délután megrendezett VII. Tatai Regionális Katona-zenekari Fesztivál − fontos részprogramja volt a Patarának, az idei fesztivál főszereplői mégiscsak a török kori hagyományőrzők voltak. A magyarok mellett szlovák, cseh, lengyel, német, belga, orosz, sőt finn hagyományőrző csoportok is részt vettek a háromnapos rendezvényen. Saját, egyéni bemutatóik mellett természetesen ott voltak a fesztivál egyik csúcspontjának számító szombat délutáni „várostromnál" is, amelyen az 1597. május 23-ai eseményeket elevenítették fel, amikor is a gróf Pálffy Miklós komáromi várkapitány által vezetett sereg csellel visszafoglalta a várat a törököktől. Az ostrom során egy különleges haditechnikai újítást, egy petárdaként is emlegetett fegyvert vetettek be. Ez volt a patara, amivel berobbantották a várkaput, és ami végül a magyarok győzelméhez vezetett.
A rondellabástya elleni létrás rohamot, majd a várárokban lezajlott kézitusát minden évben újrajátsszák a hagyományőrzők. Így volt ez idén is… Az ágyúk dobhártyaszaggató döreje, a harci kiáltások, a csatazaj, a „keresztények" és az „oszmánok" zenészeinek egymással vetekedő, katonákat lelkesítő muzsikája, a lőpor torkot kaparó füstje néhány percig tényleg elhitette a több ezernyi nézővel, hogy a 16. század végére utazott vissza az időben.
Szerencsére a pikák és a harckocsik, a muskéták és a gépkarabélyok idén is jól elfértek egymás mellett egy fesztiválon, ahol tökéletesen keveredett egymással a múlt és a jelen.
Folytatás jövőre −− legalábbis ezt ígérik a szervezők! Hiszen mára már egyértelművé vált, hogy a Tatai Patara Európa egyik legnagyobb 16−17. századi hagyományőrző fesztiváljává nőtte ki magát.
Fotók: a szerző felvételei