Az egykori sorkatonák mindennapjait ismerik meg

Nem mindennapi a látvány: a  két rohamsisak szinte elnyeli a kapunál posztolók fejét, a gépkarabélyok csöve pedig szinte a beton verdesi, ahogyan a két kapuszárnyat igyekeznek eltávolítani egymástól…

A kaputól nem messze három szakaszba felsorakozó fiatalok a Magyar Honvédségnél szolgáló  kiképzők segítségével az alakzatban történő mozgást igyekeznek elsajátítani az alakulótéren. Miközben az egyik kis őrvezető ráncba szedi szakaszát, megérkezik Horváth Zsolt, a Veterán Katonai Hagyományőrző Egyesület és a tábor vezetője is, hogy megszemlélje a munkavégzést.

Kérdésemre elmondja: évről-évre egyre nagyobb az érdeklődés a nyári tábor iránt. A kezdeményezést hét évvel ezelőtt indították el, akkor még csak tíz gyermek részvételével. Az elmúlt esztendőkben viszont olyan népszerű lett a tábor, hogy ma már hét turnust kell tartaniuk, turnusonként pedig 50-60 gyerekkel kell megismertetniük a katonák mindennapjait.

A táborvezetőtől megtudom: minden kiképzési hét végén a táborlakók ünnepélyes keretek között – a hozzátartozóik jelenlétében – a katonai eskühöz hasonló „esküt" tesznek, és egy pontosan megkoreografált forgatókönyv alapján harcászati bemutatót tartanak, amely során felelevenítik az adott héten részükre bemutatott, általuk elsajátított katonai mozzanatokat, fogásokat.

Miközben a fiatalok a hétvégi eskühöz kapcsolódó protokolláris mozzanatokat gyakorolják, elindulunk, hogy megszemléljük a fák között meghúzódó katonai tábort. Nem jutunk messzire, amikor már halljuk a katonadalokat éneklő szakaszok közeledését, akik mellettünk elhaladva a foglalkozási helyekre tartanak. A táborhoz érve egy csoport, a váltásra várakozó őrbe botlunk, akiket az alegység ügyeletes éppen az őrparancsnokhoz irányít. A fákkal övezett dombok között veterán harcjárművek sorakoznak, amelyek egyrészt a kiképzést szolgálják, másrészt még katonásabbá varázsolják a hangulatot. A hagyományos katonasátrak között egyébként általában mindig nagy a forgalom, folyamatos az őrszolgálat, a felállított őrhelyeken és a telefonnál is mindig van szolgálatos.

Egy fiatal őrvezető éppen eligazítást tart két fejjel kisebb beosztottjainak. Csak azután válaszolhat a kérdéseimre, hogy elvégezte a feladatát. Az Agárdról érkezett Illény Dániel már második alkalommal vesz részt a kiképzésen. Tavaly még ,,honvédként" tapasztalhatta meg az egykori sorkatonák mindennapjait, idén pedig már tisztesként kell emberei napirendjéért felelnie. Mint mondja: annyira tetszettek az itteni foglalkozások, hogy nem tudott volna otthon maradni.

Közben a két foglalkozási helyen is megkezdődtek a „kiképzések". Az újonnan beszerzett ZU-2-es légvédelmi gépágyú mögött álló 122 milliméteres ágyútaracknál már oktatási négyszögben várakoznak a fiatalok. Az MH 25. Klapka György Lövészdandártól érkezett Omódi Imre őrnagy és kolléganője azokat a fogásokat mutatja be a táborlakóknak, amit valóságban is a katonák végeznek harcszolgálat keretében a tüzelőállásokban. Ugyan a löveg már nincs rendszerben a Magyar Honvédségnél, működtetése jól alkalom a tüzér fegyvernem népszerűsítésére.

Ugyanezt mondhatják el magukról a pár méterrel távolabb települt ,,vegyivédelmisek" is, akik éppen a 93 M kiképzési védőruhába gyömöszölnek néhány önként jelentkezőt, természetesen gázálarccal együtt. Miközben a ,,kismalacnak" öltözött önkéntesek sugárfelderítést végeznek az egyik veterán harcjárművön, az MH 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóaljtól érkezett Varga Ferenc főtörzsőrmester elárulja: mivel az alakulat fontosnak tartja a honvédelmi nevelésben való részvételt, ezért rendszeresen és örömmel vesznek részt az ehhez hasonló kezdeményezésekben. A gyerekek így testközelből is megismerhetik a Magyar Honvédség e speciális szakterületét, és a jelek szerint nagyon fogékonyak az új ismeretekre – teszi hozzá.

Így van ezzel Király Vanessza is, aki bár még csak 14 éves, már biztosan tudja: katonai pályára készül. A fiatal lány Nyíregyházáról érkezett, úgy érzi, itt a helye a táborban. Noha a jelenlegi turnusban elenyésző a lányok száma, nekik is ugyanazokat a megerőltető gyakorlatokat kell megcsinálniuk, mint a fiúknak.

Hamarosan magunk mögött hagyjuk a fák közé felállított a foglalkozási helyen nyüzsgő gyerekhadat, és – az őrtoronyban strázsáló őrszem tekintetétől kísérve – elindulunk a szolgálati gépjárművünk felé. A szembejövő kis katonák feszesen, de udvariasan tisztelegnek, a határozott köszönések között megbújó félénk – ,,mikor és hol lesz látható ez a videó?"- kérdések azonban újra a gyermeki énjüket idézik.

A bejárathoz guruló járművünket régi ,,ismerőseink" állítják meg, majd miután komoly arccal végignéztek rajtunk, egy tisztelgéssel utunkra bocsátanak. Még a visszapillantó tükörben látom: a két kiskatona összenéz, majd mindketten nekiveselkednek a kapunak, amely nehézkesen bezárul mögöttünk.

Fotó: Tóth László