Befagyott vízből „mentettek”

Bár az időjárás kissé enyhébbre fordult, még így is alkalmas volt arra, hogy a tűzoltók és a katonák begyakorolják a mentési tevékenység olyan speciális eseteit, mint a jég alatt rekedt búvár, valamint a jégbe szakadt ember kimentése. A parton hat fokot, a vízben pedig a jégtáblák félresöprése után két fokot mértek a szentesi katonabúvárok a csongrádi Holt-Tiszán, amikor megkezdték a szokásos reggeli eligazítást.

Szőnyi Kornél őrmester, merülésvezető ismertette a feladatot, majd külön felhívta a figyelmet az esetleges veszélyforrásokra. A jeges vízbe egyszerre ketten merültek, a merülőket pedig társaik a partról kötéllel biztosították és kötéljelzésekkel irányították. „Most azt gyakoroljuk, hogy egy búvár bajba jutott a befagyott vízben, elvesztette a tájékozódó képességét és leoldódott a kötele. Megáll és függőlegesen tartózkodik a jég alatt" – ismerteti a szituációt a merülésvezető, aki ilyenkor rendfokozattól függetlenül a munkahelyi parancsnok is a búvároknál. A keresőbúvár társa megmentésére dupla hosszú biztosítókötéllel indul a jég alá, abba az irányba, amerre társa tartózkodhat. A minimálisra csökkent látási viszonyok miatt az úszókötél biztosítja számukra az egymás közti kapcsolatot.

A búvárok közül Baranyai István őrnagy vállalta a bajba jutott személy szerepét a tűzoltók mentési feladatánál, ezért lassan leereszkedett az erre a célra vágott lékbe, hogy „megmenthessék". Az olvadó jég felszíne további kihívások elé állította a tűzoltókat is. Végül a bajba jutott embert a légtömlőkkel megerősített tűzoltólétrán biztonságosan elérték és kimentették.

„Minden évben megtartjuk ezt a speciális, jégről mentési gyakorlatunkat, amelyen az állomány minden tagja részt vesz. A tűzoltók a járműveken rendszeresített szakfelszereléseket használják a mentésekhez. Mindent bevetünk a gyors és biztonságos mentés érdekében" – mondta Kajtár István tűzoltó alezredes, a csongrádi tűzoltók parancsnoka.

Fotó: a szerző felvételei