Boldog századik születésnapot, Józsi bácsi!

Szöveg: Takács Vivien | 2015. május 30. 8:02

Századik születésnapját ünnepelte májusban Horváth József egykori honvéd. Ebből az alkalomból dr. Papp Ferenc ezredes is felköszöntötte a hadastyánt, a Zala megyei Sandon május 28-án, csütörtökön.

Galéria

1599140592

1599140593

1599140594

1599140595

„Rendkívüli megtiszteltetés számunkra egy száz évest köszönteni és elismerésben részesíteni. Sajnos nem túl gyakran fordul elő" – mondta a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály társadalmi kapcsolatok osztályának vezetője, hozzátéve: Magyarországon körülbelül ötszáz ember él, aki betöltötte a századik életévét, vagy már túl is haladta azt. „Május 7-én Józsi bácsi belépett az ötszázasok klubjába" – mondta az ezredes.

„Józsi bácsi az az ember, akit egész életében áthatott a társai szeretete, mindig hű volt a hazájához, és mindig komolyan gondolta azt, amit a katonai esküjében megfogadott" – hangsúlyozta Papp Ferenc, majd átadta a meghatott ünnepeltnek a honvédelmi miniszteri elismerést.

Két fiú, négy unoka, hét dédunoka, egy feleség és a második világháború. Röviden így lehet összefoglalni Józsi bácsi életútját, akinek arcán nem látszik meg a kora. Száz év ide vagy oda pár hete még a saját lábán ünnepelte születésnapját, most átmenetileg tolószékbe került, mert fáj a térde.

Felesége, Margit néni kilencven évesen is rászólt az urára, hogy ne egyen pár szem epernél többet. A „dorgálás" ellenére hetven éve házasok. Mint Margit nénitől megtudtuk, a boldog házasság titka a megértés. „Mi megértettük és szerettük egymást. Tudja a szerelem mindennek felett van, de azért voltak nézeteltéréseink is" – mondta mosolyogva, majd hozzátette: tizenhat éves volt, amikor megismerte Józsi bácsit, aztán jött a második világháború. „Nem házasodtunk össze a háború előtt, mert a férjem nem akarta, hogy hadiözvegy legyek. Természetesen a kapcsolatot tartottuk: éveken keresztül leveleztünk."

Horváth József 1938-ban vonult a Soproni gyalog ezredhez, majd Kárpátalja visszatértét követően Máramaros-szigeten határőrizeti feladatot látott el. 1941-ben leszerelték a sorkatonai szolgálatból. 1942 szeptemberében újra behívták katonának és a III. hadtest tagjaként vett részt a Keleti fronton, ahonnét, a Doni áttörést követően, gyalog érkezett haza. 1943-ban ismét leszerelték, majd 1944-ben megint behívták és a Kárpátok előterében védte hazáját.

A háború vége Józsi bácsinak 1945 húsvét táján érkezett el, amikor, elkerülve a szovjet hadifogságot, hazatért. Katonai szolgálta alatt megkapta a Felvidéki emlékérmet és a Tűzkereszt elismerést.

A köszöntő után zalai ízekkel és visszaemlékezésekkel folytatódott az ünneplés. A kötetlen beszélgetés alatt valaki megkérdezte az ünnepeltet, hogy nehéz volt-e katonának lenni a második világháborúban. A válasz így hangzott: „Nehéz. De fiatal voltam."