Búcsúztunk

Nem véletlenül jelent meg a katonai sajtó számos képviselője: kollégától búcsúztunk. Az 1934. szeptember 11-én, Bánhidán született Kacsó Lajos 1953-as érettségijét követően a biztosnak ítélt katonai pályát választotta. Fiatal hadnagyként Keszthelyen kezdte katona-újságírói pályáját, majd a gyöngyösi hadosztály lapszerkesztője lett. 1962-től már a központi lap, a Néphadsereg szerkesztőségét erősítette, s itt is dolgozott több mint negyedszázadon át.

„Amikor a hadseregben több száz harckocsi dübörgött, az eget 160 harci repülő hasította, Kacsó Lajos a kultúrát választotta", hangzott el a méltató szavakkal nem fukarkodó búcsúbeszédben. A kulturális rovat munkatársa, majd vezetője lett. „Azt vallotta, mint az akkoriban a Néphadsereg minden kultúrosa: a sorkatonai szolgálat ideje az utolsó esély, ahol a többnyire nyolc általánost végzett katonák még megismerkedhetnek az irodalommal, megszerethetik a zenét, amatőr művészeti csoportokban és képzőművészeti szakkörök, táborok keretei között bontakoztathatják ki szunnyadó képességeiket. És igen, ott a tiszti kar, amelynek tagjai között tömegesen voltak akkoriban, akik gyorsított felkészüléssel váltak tisztté. Bizony nekik is el kellett hozni a kultúrát, a műveltebbek pedig igényelték is a közművelődés lehetőségeit."

Nekem csak Lajos bácsi volt, amióta csak egy évtizede először találkoztam vele a Kerepesi úti szerkesztőségi épület híres harmadik emeletén. Apró termetét meghazudtoló vidámság járt vele, s jellegzetes nevetését már messziről hallani lehetett. Rengeteg történetet, anekdotát osztott meg velem, a szerkesztőség egyik legfiatalabb tagjával – egy másik kor emlékeit, jó és szomorú élményeit ismerhettem meg rajta keresztül. Örültem, hogy 2018 novemberében még el tudott jönni a Magyar Honvéd magazin nyugdíjasainak szokásos találkozójára, és nagy örömmel segítettem neki visszaérni az otthonába. Nem hittem volna, amikor Lajos bácsit kisegítettem az autóm hátsó üléséről, hogy idén már nem beszélget velünk a többi volt kollégával körben állva…

Fotó: Dévényi Veronika