Emberek, akik tudták, mit kell tenniük

„Arcok néznek ránk vissza ebből a kötetből: nem legendák vagy mondabeli alakok, hanem hús-vér emberek, akik tudták, mit kell tenniük. Élettörténetükből sokat kell tanulnunk" – mondta a kiadvány méltatásában Hende Csaba.

A honvédelmi miniszter kiemelte: a tárca Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályának osztályvezetőjeként Maruzs Roland őrnagy maga is nagyon sokat tett az elmúlt három évben annak érdekében, hogy Magyarország sok mulasztás után végre méltó módon teljesítse a hazáért elesettek iránti legalapvetőbb kötelezettségeit. Felidézte, hogy miközben még a szocialista blokk többi országában is gondoskodtak a háborúkat megjárt katonákról és családjaikról, addig Magyarországon 1949-ben egy tollvonással megszüntették a hadigondozást.

„Ez még a kor viszonyai között is példátlan gyalázat volt" – szögezte le Hende Csaba, hasonló példaként említve, hogy amikor az ’50-es években a Hadtörténeti Intézet egyik akkori vezetője elégettette az első világháborús veszteséglistákat, mondván, hogy „az imperialista háború" halottaival nem kell törődni.

Jól jellemzi a korábbi helyzetet az is, hogy egészen 2012. január 1-jéig más nemzetek magyar földben nyugvó elesett katonáinak nyughelyei megkapták az őket megillető megfelelő védelmet, csak a magyar katonák sírjait nem illette meg ugyanez.

A közös jövőt illetően Hende Csaba úgy fogalmazott: hogy az milyen lesz, azon múlik, megtanulja-e ez a nép becsülni és szeretni a hőseit, illetve hogy tudunk-e dolgozni, áldozatot vállalni és végigmenni akár a legkeskenyebb utakon is. „Ez a könyv a maga eszközeivel erősen hozzájárul e célokhoz" – fogalmazott a miniszter.

Fotó: Rácz Tünde