Ezeréves történelmünk hőseire emlékezünk

A hősök napja alkalmából a budapesti Hősök terén tartott megemlékezésen – melyen mások mellett részt vett dr. Orosz Zoltán altábornagy, Honvéd Vezérkar főnökhelyettes, illetve Boross Péter, volt miniszterelnök, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke – a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes úgy fogalmazott: a honfoglalástól napjainkig hol győztes, hol vesztes harcok árán, diadalokat kivívva és vereségeket elszenvedve maradt fenn a magyarság. Hozzátette: azok előtt, akik a történelem minden évszázadában – harcokban, háborúkban, leigázott, megszállott megtöretésben, szabadságharcokban és forradalmakban – életüket áldozták, tisztelettel fejet hajtani múlhatatlan kötelességünk.

Vargha Tamás rámutatott: emlékezni a nemzeti megmaradás érdekében kell, és ha az emlékezés hittel teli, a tragikus vég ellenére sem lehet gyászfekete. „A veszteség próbatétel, amit ki kell állni. Hőseink, akiket elvesztettünk, erőt adnak nekünk és példát mutatnak utódainknak" – tette hozzá.
A miniszterhelyettes szavai szerint azok, akik szolgálatteljesítés közben életüket adták bajtársaikért, szülőföldjükért, hazájukért, nem hősnek születtek. De amikor a haza szólította őket, az elkötelezettség, a veszélyben élők bátorságának kényszerében felismerték az élet törékenységét és mégis helytálltak. Hősök lettek, mert a legtöbbet adták a hazájukért: az életüket.

Vargha Tamás végezetül elismerően szólt a mai magyar honvédekről, akik az elődökhöz méltóan – a változó világ újfajta kihívásai között – teljesítik vállalt kötelezettségüket.

Az ünnepség koszorúzással folytatódott, majd a hagyományőrzők ágyúlövéssel tisztelegtek a hősök emléke előtt.

A Hősök terén tartott rendezvényt követően dr. Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökhelyettese a rákoskeresztúri Új köztemetőben is tisztelgett és koszorúzott a magyar hősök emléknapján.

A temetőben, a Magyar Katonahősök emlékművénél Boross Péter volt miniszterelnök mondott beszédet. Úgy fogalmazott: „mi olyan világot éltünk meg, amely tragédiákkal terhes és mérhetetlen áldozatokat követelt", és mégis van valami, ami mindnyájunk fejét magasra emelheti, hiszen „megcselekedtük, amit megkövetelt a haza".

Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária