Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Háromnapos időutazás 1597-be

Szöveg: Szűcs László |  2013. május 26. 7:08

„Véres” csata a várárokban, torokkaparó lőporfüst a levegőben, megfáradt török harcosok a magyar BTR-80-as harcjárművön. Időutazás időgép nélkül. Elsőre nehezen érthető? Pedig mindez valóban megtörtént. A Tatai Patarán jártunk.

Emlékeznek még a Végső visszaszámlálás című filmre? Amikor az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének Nimitz nevet viselő repülőgép anyahajója egyik pillanatról a másikra negyven évet ugrik vissza az időben, és a katonák a Pearl Harbor elleni japán támadás előestéjén találják magukat. Nos, hasonló időutazásban lehet része annak, aki ezen a hétvégén a Bláthy iskola felől közelíti meg a tatai Öreg-tavat. Néhány méteren belül évszázadokat ugorhat vissza az időben: a parkolóban és a park szélén még a jelen haditechnikai eszközeit csodálhatja meg, kicsit távolabb viszont már egy középkori török és egy keresztény tábor mindennapjaiba nyerhet betekintést.

1595954745

A jelen és a múlt találkozik a Pálffy Kompánia Hagyományőrző Közösség által május 24-26. között megszervezett VI. Tatai Patara Török Kori Történelmi Fesztiválon – amelynek fővédnöke Hende Csaba honvédelmi miniszter és amely a Katonák. Hősök. Hagyomány és megújulás című rendezvénysorozat része. A ma haditechnikai eszközeit a városban települő MH 25. Klapka György Lövészdandár katonái mutatják be az érdeklődőknek, míg az évszázadokkal ezelőtti török és keresztény harcosok életét a magyar és a külföldi hagyományőrzők elevenítik fel.

„Apa, ez nem is olyan nehéz" – mondja egy öt-hat év körüli kisfiú, miközben magára ölti a terepszínű repeszálló mellényt. Apja és a katonai sátorban álló főtörzsőrmester cinkosan összekacsint, ők tudják, hogy a kevlár-betétek nélkül mindössze négy kiló a mellény súlya, azokkal együtt viszont megközelíti a huszat…

„Hogy kell ezt használni?" – kérdezi egy ifjú hölgy, miközben belenéz a Fagot típusú páncéltörő rakéta célzó optikájába. A fegyvert kezelő szakaszvezető türelmesen magyarázza, pedig ma már vagy kéttucatszor tették fel neki ugyanezt a kérdést.

1595954746

„Menj odébb, most én akarom vezetni" – hallatszik az „ivóvíz" feliratú tehergépkocsi vezetőfülkéjéből. Két lurkó civakodik azon, hogy ki birtokolja a kormányt. „Testvérek…Mintha csak otthon lennének" – mosolyog az apjuk, miközben megpróbálja megvigasztalni a kisebbet, akinél „eltörik a mécses", ám hamar megnyugszik, amikor kiderül, hogy megmászhatja a T-72-es harckocsit.

Kissé távolabb, a keresztények és a törökök táborában már javában készülnek a hamarosan kezdődő ostromra. A korhű ruhákba és páncélzatba öltözött hagyományőrzők most még békésen beszélgetnek egymással, néhány perccel később azonban már „vérre menő" küzdelem kezdődik köztük a tatai vár birtoklásáért.

Az idén hatodik alkalommal megrendezett török kori történelmi fesztivál mint minden évben, idén is azt 1597. május 23-ai ostromot eleveníti fel, amikor a gróf Pálffy Miklós komáromi várkapitány által vezetett sereg csellel visszafoglalta a várat a törököktől. Az ostrom során egy különleges haditechnikai újítást, egy petárdaként is emlegetett fegyvert vetettek be. Ez volt a patara, amivel berobbantották a várkaput, és ami a magyarok győzelméhez vezetett.

1595954746

A rondella bástya elleni létrás rohamot, majd a várárokban lezajlott kézitusát minden évben újrajátszák a hagyományőrzők. Idén is… A harci kiáltások, a lőpor torkot kaparó füstje néhány percig tényleg elhiteti a nézővel, hogy a 16. század végére utazott vissza az időben.

Érdekes színfoltja az eseményeknek, amikor a csata után a megfáradt török harcosok – akiket lengyel hagyományőrzők alakítanak – néhány fénykép kedvéért „elfoglalják" a Klapka-dandár BTR-80-as harcjárművét, még a „lófarkas" zászlót is kitűzik a hatalmas monstrumra. „Adtak csokit, persze, hogy felengedtük őket a gépre" – mondja nevetve az egyik tizedes, és mobiltelefonja fényképezőgépével ő is megörökíti a nem mindennapi látványt.

A Patara vasárnap is folytatódik…

1595954746

Fotó: a szerző felvételei