Hazaszeretet a dallamok és a rímek mögött

Ezen a délutánon olyan verses, zenei összeállításokat hallhatott a Stefánia Palotába ellátogató közönség, amelyekben a dallamok és a rímek mögött ott volt a hazaszeretet érzése, a magyarságtudat, a szabadság utáni vágy és a hit összetartó ereje. Wass Albert, Máray Sándor és József Attila gondolatait fonták egybe a művészek – Körtvélyessy Zsolt, Jászai-díjas színművész, érdemes művész; Lengyel Andrea zászlós; Rostás Attila Zoltánné főtörzsőrmester; és Király Tünde énektanár -, hogy „angyalbőrben emlékezzünk a farkasordító tettekre". 

„Azok előtt szerettünk volna tisztelegni, akik az 1956-os forradalom áldozataiként vonultak be a történelembe. Az előtt a 250 ezer magyar előtt, akik elmenekültek országhatárainkon kívülre és azon milliók előtt, akik itthon maradtak" – hangsúlyozta záróbeszédében Jákob János dandártábornok. 

A Magyar Honvédség protestáns tábori püspöke hozzátette: „ez a műsor segített abban, hogy a szívünkben merjünk ünnepelni, merjünk leszállni a lelkünk mélységeibe, és merjünk boldogok lenni akkor is, hogy ha a vidám hétköznapok nem olyan sűrűn jönnek elénk."

„Március elsejétől a vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár feladata a Magyar Honvédség közművelésének és kultúrájának irányítása. Nagyon nagy tömegeket megmozgató rendezvényeket szeretnénk megrendezni itt, a Stefánia Palotában, mert nekünk ez kötelességünk" – mondta el a honvedelem.hu kérdésére válaszolva Kun Szabó István dandártábornok.

Fotó: Rácz Tünde