Katonás álomból katonás valóság

„Ott voltam annál a pillanatnál, amikor a Csodalámpa Alapítvány képviselője megkeresett minket a kórházban. A fiam éppen infúziót kapott, amikor felajánlották neki: kívánhat valamit. Egyből ez ugrott be neki, régi vágya volt, hogy katonai járművet vezethessen. Nagy öröm számomra, hogy hamarosan valóra válik az álma" – emlékezett vissza a kezdetekre Ludvigné Serfőző Csilla, a fiú édesanyja.

Odakinn természetesen már várta a két fiút egy kisebb bemutató, de persze elsőként a H-24-es típusú Rába tehergépjárművet „kellett" végre kipróbálni – némi segítséggel, mert ilyenen aztán egyetlen civil autósiskolában sem lehet gyakorolni… Az indulás egész simán ment, és a teherautó hamarosan eltűnt a szemünk elől.

„Mátyás már nagyon régóta készült erre. Amikor kiderült, hogy mindez valóság lehet, gyakorlatilag nem lehetett letörölni a mosolyt az arcáról. Nagyon izgult. A történelemben is egyébként a harcok érdeklik a legjobban…" – mesélte Mátyás édesapja, Ludvig József.

A tehergépjármű jó tíz perc múlva tért vissza – a nem hivatalos jelentés szerint az egyébként folyamatosan mosolygó Mátyás jól vezetett, és minden rendben volt az úton. Az álomnak ugyan eredetileg nem volt része, hogy a fiú miniszteri sajtótájékoztatón is részt vesz, de azért érdeklődve hallgatta a honvédelmi minisztert, aki elmondta: két évvel ezelőtt már teljesített hasonló kívánságot a Magyar Honvédség. Akkor egy ötéves kisfiú, Henrich Patrik szeretett volna harckocsit vezetni. Patrik egyébként azóta sokkal jobb egészségi állapotnak örvend, és mint Hende Csaba fogalmazott: reméli, hogy „egy picit az akkor beteljesült kívánság is hozzájárult ehhez."

„Örülünk annak, hogy Mátyás kívánságát is teljesíthettük. Nagyon fontos, hogy azok a fiatalok, akik érdeklődnek a haderő, a honvédelem iránt, minél gyakrabban és minél alaposabban megismerkedhessenek a sereg életével" – nyilatkozta a miniszter, majd átadta a szót a katonai gépjármű-vezetői beosztás felé első lépését éppen megtevő fiúnak.

„Fantasztikus élmény volt! Mindig is nagyon szerettem volna ezt… leírhatatlan, milyen érzés, egész egyszerűen érezni kell! Kicsit furább volt vezetni, mint egy sima autót, de azt hittem, kicsit nehezebb lesz. Kiskorom óta érdeklődöm a nagyobb katonai gépjárművek iránt. Szóba jöhet, hogy a katonai pályát választom, mert sok mindent meg lehet itt tanulni, és szerintem a katonák nagyon jó közösséget alkotnak" – így Mátyás. Aki akkor még nem tudta, hogy a győriek meglehetősen testhez álló meglepetéssel is készültek: beülhetett egy lánctalpas harcjárműbe is.

Az újabb próbakör ideje alatt Felkai Márta, a Csodalámpa Alapítvány képviselője érdeklődésünkre elmondta: az elmúlt tíz évben több mint 2000 gyermek legkülönfélébb álmait váltották valóra.

„Többségük tárgyakat kér, de van, aki hírességekkel, sportolókkal szeretne találkozni. Volt olyan gyerek, aki például Johnny Depp-pel, vagy éppen a pápával ismerkedhetett meg személyesen. A gyerekek erőt merítenek ezekből az élményekből ahhoz, hogy leküzdhessék a betegségüket" – mondta Felkai Márta.

Ludvig Mátyás vélhetően még hosszú órákat töltött volna a gyakorlótéren, de a kézifegyverek és a Mistral-indítóállvány tesztelése után indulnia kellett vissza a laktanyába, ahol megnézte még egyebek mellett a csapatmúzeumot is.

„Remélem, hogy egy életre szóló élményt nyújtottunk neki, még akkor is, ha a jövőben majd nem a katonai hivatást választja. Bár bízom benne, hogy egyszer öccsével együtt a sorainkban tudhatjuk őt is…" – foglalta össze röviden kérdésünkre Kovács Ferenc mérnök ezredes a nap történéseit.

Mátyásra október 16-án újabb műtét vár, de a szülők szerint jó kezekben van, és noha nem dőlhetnek soha hátra, az eredmények jók. Meg aztán, aki katonai teherautót tud vezetni, annak számára nem létezhet leküzdhetetlen feladat…

Fotó: a szerző felvételei