Magyarországot híven szolgálom
Szöveg: Bleszkán Szilárd | 2013. május 9. 20:18A társadalom egyetlen tagjától sem várja el senki, hogy – ha úgy is hozná a szükség – a legdrágábbat áldozza fel. Önök pedig erre most önként tettek fogadalmat – mondta dr. Orosz Zoltán altábornagy Szentendrén május 9-én.
Galéria
Orosz altábornagy ünnepi beszédében hangsúlyozta: „Nem olyan egyszerű a fogadalomnak megfelelni, ha valaki végiggondolja, hogy mi az eskü mélyebb tartalma."
Az ünnepségen hozzátartozóik előtt esküt tevő honvédek többsége komoly erőpróbaként éli meg a jelenleg is tartó, 14 hetes alapkiképzést. Katona Józsefné honvéd úgy fogalmazott: „magam sem gondoltam volna, hogy akár fizikailag, akár lelkileg ki tudom hozni ezt magamból, úgyhogy nekem nagyon sokat adott ez a kiképzés."
Koncsek Bálint szerint az eddig eltelt időszak „nehéz volt ugyan, de kellő türelemmel, akarattal kibírható és megcsinálható volt".
Az esküt tevők közül néhányaknak ismerős lehetett a ceremónia, ugyanis többen családi hagyomány folytatóiként választották a katonai pályát, és váltak a szerződéses állomány tagjává. Az egyik frissen bevonuló katona édesanyja, Szabó Lászlóné is hasonló helyzetben volt: „én nagyon meghatódtam, habár már van egy gyermekem a honvédség kötelékében, tehát másodjára élem ezt át" – fogalmazott.
A megilletődöttség szinte valamennyi hozzátartozón látszott, a rokonokat ugyanakkor büszkeség töltötte el az egyenruhában esküt tevő családtagjaik láttán. Az esküt tett katonák közül többen is hálájukat fejezték ki az otthonról kapott támogatásért, segítségért, amely nélkül – mint fogalmaztak – nem juthattak volna el idáig.
Főfai Judit vőlegényét kísérte el az eskütételre, akinek céljait – mint elmondta – ő is mindenben támogatja. Amikor párja motivációjáról kérdeztük, csak annyit válaszolt: „ő nagyon régóta ezt szerette volna, a mai napon egy nagy álma vált valóra".
Fotó: Dévényi Veronika