„Miénk a Hegy!”

A lövészkatonának mindenféle terepen alkalmasnak kell lennie támadó és védő feladatokra, így az volt a cél, hogy az állomány belekóstoljon a hegyi körülmények között végrehajtandó feladatokba is. Az esemény azért is volt rendkívüli, mert a gyakorlatsorozaton résztvevő amerikai katonák – akiknek arra a napra nem volt saját kiképzési eseményük tervezve − csatlakoztak a bocskaisokhoz. A feladat egyszerűnek tűnt: alegységkötelékben egy kisebb csoport megpróbálja megvédeni a hegyet, a nagyobb kötelék pedig megpróbálja azt birtokba venni. Az illendőség megkívánta, hogy a vendég válasszon, így az amerikai katonák a domb védelmére rendezkedtek be.

Deme László alezredes, a 62. Lövészzászlóalj parancsnoka a terepet bemutatva elmondta, hogy a hegyi lőpálya három − kezdő, középhaladó és haladó − részből áll. „Ilyen terep a Magyar Honvédség gyakorlóterein meglehetősen korlátozottan van jelen. Ez egy nagy célszögű hegyi lövészpálya, amely alkalmas a katonák egyéni felkészítésére, tűzpárok, raj- és szakaszszintű feladatok végrehajtására is. A katonáknak együtt kell működniük tűzpárokban raj- és szakaszszinten is. A végrehajtás rendje is speciális a terep nehézségei miatt − amelyet az időjárási tényezők is tovább nehezíthetnek − így elsődlegesen a biztonságra helyezzük a hangsúlyt. Mozgás közben nincs tűzkiváltás, a lövész először felveszi a tüzelési pozíciót, majd tüzet vezet az ellenséges célra, ezt követően bebiztosít, csak így halad tovább a lőpályán. A terep adta lehetőségeket is ki kell használni, de a nagy célszög miatt nem ugyanaz a célzási technika, mint a megszokott sík lő- és gyakorlótereken."

Mivel a dandár nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a katonák különböző speciális felkészítéseken is részt vegyenek, több olyan altiszt is volt a résztvevők között, akik már voltak magashegyi kiképzésen, így ők tapasztalataikkal segítették a többieket, és a megszerzett ismereteiket is felhasználva hajtották végre a feladatokat.

A közös munka során mind a hazai állomány, mind a vendég amerikai katonák igyekeztek a legjobbat kihozni a hegyvidék adta terep lehetőségeiből. Fák, sziklák, kövek szolgáltak fedezékként a támadó és a védekező katonáknak egyaránt. A csata végeztével pedig a győztes csapat tagjai egymásnak kiáltva adták hírül: „Miénk a hegy!"

Fotók: a szerző felvételei