Pőrekocsik „láncosoknak” és „gumikerekeseknek”

A hozzáértők szerint az ország egyik legjobb vasúti rakodó rámpája a tatai. Nemcsak azért, mert az oldalrakodó mellett homlokrakodót is építettek ide annak idején, de könnyű megközelíteni az állomást és egyszerre sok jármű sorakozhat fel a rámpa mellett, ami viszont a tevékenységet gyorsítja. Az építményt elsősorban a Magyar Honvédség városban települő alakulata, az MH 25. Klapka György Lövészdandár használja. Itt vagonírozzák be a közúti forgalomban nem, vagy csak nehézkesen szállítható harc-, és gépjárműveiket. Akkor is, ha egy gyakorlatra mennek, de olyan esetekben is használják a rakodó rámpát, ha csak kiképzési foglalkozásokat szerveznek a katonáknak.

„Így van ez most is!" – mondja Bakos Sándor alezredes, a dandár logisztikai zászlóaljának parancsnoka, aki ezen a napon a vasúti szállítás módszertani foglalkozás vezetője is. Mint megtudjuk: a mai kiképzést azért szervezték meg, hogy a dandárnál szolgáló, harc-, és gépjárművezető beosztásban lévő katonák gyakorolhassák, miként kell felállni technikai eszközeikkel egy vasúti kocsira. Emellett pedig a járművek kiékelése és rögzítése is a résztvevők feladata. A kiképzésen természetesen az alegységparancsnokoknak is részt kell venniük, hiszen a fiatal hadnagyok, főhadnagyok és századosok többsége, saját katonai pályafutása során, még nem vett részt vasúti berakáson.

A mostani módszertani foglalkozás apropóját egyébként az adja, hogy a dandár alegységei néhány hónapon belül két gyakorlaton is részt vesznek a Várpalota és Veszprém „fölött" található központi gyakorló-, és lőtéren, amelyekre a technikai eszközök nagy részét vasúton szállítják majd Tatáról. Kiképzési célú vagonírozást pedig évente legalább egyszer szerveznek a katonáknak. Ezeken – mint ahogy a mostani foglalkozásokon is – a dandárnál megtalálható valamennyi „láncos" és „gumikerekes" típus részt vesz, hogy az összes rendszerben lévő eszköz vagonírozását gyakorolni lehessen – teszi hozzá Bakos alezredes, aki szerint természetesen az a legfontosabb, hogy a kiképzést mindenféle baleset nélkül hajtsák végre. Ugyanis mind a felállás, mind pedig a kiékelés és a hevederezés is rendkívül balesetveszélyes feladat.

„Ha nem bízol meg vakon a rakodótisztben, akkor inkább ne csináld! Szállj ki a kocsiból és add át másnak a volánt!" – mondja Haraszti András szakaszvezető, aki ezen napon egy Ural típusú tehergépkocsival többször is feláll az egyik vasúti kocsira. Később pedig – oktatóként – olyan katonák mozdulatait figyeli az „anyósülésből", akik még nem hajtottak végre vasúti berakást katonai pályafutásuk ideje alatt. S, hogy mit jelent a feltétlen bizalom? Például azt, hogy a jármű vezetője nem nézhet mást csak a rakodó tisztet, az ő zászlójeleinek (sötétedés után lámpajeleinek) megfelelően kell irányítania a rá bízott technikai eszközt. „Tolatáskor a tükrökbe nézni például szigorúan tilos!" – hangsúlyozza a fiatal szakaszvezető.

Vasúti szállítás módszertani foglalkozást nem lehet végrehajtani az MH Katonai Közlekedési Központ (MH KKK) szakembereinek jelenléte nélkül. A „VKP" feliratú (mint kiderül a rövidítés jelentése: vasútállomás katonai parancsnokság), piros színű karszalagot viselő tisztek-tiszthelyettesek feladata nemcsak a vagonírozás szabályszerű végrehajtásának ellenőrzése, hanem ők tartják a kapcsolatot a vasútállomás szolgálati személyeivel is.

„Kaptunk egy megrendelést a tatai dandártól, hogy módszertani foglalkozást szeretnének szervezni. A mi feladatunk volt, hogy hat vasúti kocsit igényeljünk a MÁV-tól erre a napra" – mondja Kocsis Ákos főhadnagy. Az MH KKK munkatársa hozzáteszi: úgynevezett pőre és nehéz pőre típusú kocsikat igényeltek a vasúttársaságtól. Előbbivel a gumikerekes, utóbbival pedig a szélesebb és jóval nehezebb lánctalpas technikai eszközöket lehet a kijelölt célállomásra szállítani.

(További képekért kattintson galériánkra!)

Fotó: Tóth László