Sikeres Gyimes

Szöveg: Zilahy Tamás | 2011. május 18. 14:04

Május 17-én, kedden este a budapesti Stefánia Kulturális Központban mutatta be az Élő Martin Archívum sorozat Gyimes című produkcióját a Honvéd Táncszínház. A sorozat hatodik állomása ezúttal az ezeréves határ mentén fekvő Gyimes volt. A csaknem telt ház előtt zajlott előadás kirobbanó sikert aratott az elsősorban fiatalokból álló közönség körében, amely a végén, mintegy negyedórás tapsvihar közepette három ráadást is „követelt” a művészektől.

Galéria

1599077483

1599077487

1599077488

1599077489

1599077490

Mint ismert, a Honvéd Táncszínház „Élő Martin Archívum" sorozata Martin György (1932–1983) táncfilmezéseinek útvonalát követve tiszteleg munkássága előtt, melynek során társaival nagyszabású táncgyűjtéseket szervezett Magyarországon és Erdélyben. Ezek meghatározó jelentőségűek, nemcsak a magyar, de az európai néptánc-kutatás történetében is.
A Honvéd Táncszínház művészei annyiban hoztak újat e tánc és zenei anyag színpadra állításakor, hogy ez idáig soha nem tapasztalt, szinte mértani pontossággal sajátították el az eredeti anyagot. Azt tökéletesen reprodukálták, majd Zsuráfszky Zoltán művészi továbbgondolása nyomán vitték színpadra.

Ezúttal is olyan művészi élményben részesítették a közönséget, amely amellett, hogy felvállalja népének hagyományát, virtuóz táncait, zenei világát, speciális szokásait, sohasem helyezi előtérbe ezeket egy másik nemzetiség rovására. A zene és a tánc szépsége, mélysége az Élő Martin Archívum sorozat darabjaiban nemcsak szórakoztat, de tovább gondolásra késztet: honnan jöttünk, hol a helyünk, kik vagyunk itt Európa közepén?

A darab friss volt és mai. Ezúttal is érdekes volt a korabeli filmet nézni és látni előtte a ma táncosait és hallani napjaink zenészeit. A sorozatban egyre jobb és egyre magasabb színvonalú darabokat láthattunk. Valami kis pluszt, többletet minden egyes produkcióhoz hozzátettek a koreográfus, a rendező, a táncosok, a zenészek. A múlt és jelen megkapó ötvözete koreográfiában, zenében egyaránt páratlan élményt nyújtott, hozzáértőknek, és azoknak is, akik csak úgy kíváncsiak voltak, hogy Zsuráfszkyék mit alkottak.

Hát nagyon nagyot! Sok előadást láttam már a házban, de olyat még nem, hogy utána a színház előterében a közönség holtfáradt táncosokat ölelgessen, kezüket szorongassa, hosszú percekig.

Megérdemelték…