„Szent Istvánnal álljuk mindig a vártát”

A megnyitóünnepségen −  amelyen a város, valamint a helyi civil szervezetek képviselői és Domján László vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka is megjelent − a két még élő visszatért katona egyike, vitéz békei Soós Ottó magyar királyi százados visszaemlékezésében elmondta: „Tudomásommal már csak ketten maradtunk Smohay Ferenc zászlós bajtársammal. A háború után sokan kérdezték tőlünk, miért harcoltunk ott, akkor a fasiszták oldalán. Kérem, mi akkor nem egy politikai eszméért harcoltunk, hanem a hazánkért."

A magyar királyi „Szent István" 3. honvéd gyalogezred legsúlyosabb és legtragikusabb harctéri tevékenysége az 1942−43. évi Don menti hadműveletekhez fűződik. Székesfehérvári és tatatóvárosi zászlóaljai a magyar történelem sokat idézett 2. hadseregének azon csapattesteit képezték, melyek erőn felüli helytállásukkal kiemelkedtek a Jány Gusztáv vezérezredes vezette hadsereg egészén belül.

Ezeknek a katonáknak állít emléket az utókor nevében Böhm Martin és Dósa János kiállítása, az ezred és a kor megmaradt tárgyi emlékeiből.

Fotó: a szerző felvételei