Tűz- és vízpróba

A szolnoki kiképzésen kiderült: a tapasztalt katonáknak már rutin, az újoncoknak azonban még leküzdendő akadály a menetfelszerelésben, hét méter magasból történő ugrás. De mindenképpen a felkészülés elengedhetetlen része, ráadásul a kiképzés kiváló alkalom a csapat összekovácsolására is.

„A gyorsreagálású katona általában kis alegységekben, raj-, szakasz-, illetve maximum századszintű alkalmi kötelékben hajt végre feladatokat, és eközben előfordulhat, hogy vízi akadályba ütközik, amit át kell tudjon úszni mindenféle külső segítség nélkül" − hangsúlyozza a kiképzés fontosságát Pintér Ferenc alezredes, a zászlóalj parancsnokhelyettese. 

A zászlóalj alegységei közül tíz végrehajtó szakasz gyakorlatozik a héten − és nemcsak a medencében. Miközben az úszásban elfáradt katonák az öltözőbe vonulnak, a csapat másik része a lőtéren gyülekezik, hogy bemutassa a „nyolcas számú speciális lőgyakorlatot", amelynek keretében tűzpárokban küzdik le a felbukkanó célokat.

Míg a katona előremozog, társa tűzzel biztosítja. A gyakorlat fontos eleme a lövészek közötti kommunikáció. A résztvevők teljesítményét az úgynevezett Mobil Autonóm Lőtérkészlet (MALK) modern számítógépes rendszere méri, amely pontosan rögzíti a sikeres találatokat, de külön elektromos stopper méri a kezdettől az első lövés kiváltásáig eltelt, valamint a feladat végrehajtására fordított időt is.

A kiképzés folyamatos, amire szükség is van, hiszen a harcászati készenléti feladatok edzett és kiképzett egyenruhásokat igényelnek. A zászlóalj feladatai közé tartozik, hogy katonái az ország bármely pontján maximum két órán belül megkezdhessék országvédelmi tevékenységüket.

Fotó: Dévényi Veronika