Utolsó útjára kísérték a volt vezérkarfőnököt

Szöveg: Zilahy Tamás | 2011. május 17. 14:50

Május 17-én délelőtt, a budapesti Angeli úti urnatemetőben katonai tiszteletadással helyezték végső nyugalomra, az életének 70. évében, május 3-án, betegség következtében elhunyt Németh Sándor nyugállományú vezérezredest, a Magyar Honvédség korábbi vezérkarfőnökét. Temetésén beszédet mondott dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke, ravatalánál díszőrséget álltak a tábornoki kar megjelent tagjai, volt bajtársai. Ott voltak a végtisztesség megadásánál a Magyar Honvédség egykori parancsnokai, vezérkari főnökei is.

Galéria

1599077443

1599077460

1599077461

1599077462

1599077463

1599077464

„Ha valaki távozik az élők sorából, aki szívünknek kedves volt, kicsit vele halunk mi is, hiszen a gyász fájdalmát szívében érzi az ember. És mi szívünkben érezzük, hogy gyászolunk, mert elment közülünk valaki. Egy kiváló honvéd vezérkarfőnök. Egy odaadó édesapa, egy szeretetre méltó nagypapa, egy igaz barát, aki nagyszerű emberi tulajdonságok birtokosa volt. Halk szavú, szerény, segítőkész, kiegyensúlyozott, megértő és toleráns – kezdte beszédét Benkő Tibor vezérezredes, majd így folytatta: „fájdalmas kötelességemnek teszek eleget, amikor a gyászoló család, rokonok, pályatársak, barátok, a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség vezetése nevében elköszönök drága halottunktól. A mindig emberséges, a fáradtságot és tétlenséget nem ismerő katonától, akit tisztelt és nagyra becsült mindenki, aki csak ismerte."

A vezérkari főnök méltatta az elhunyt katonai pályafutását, kiemelve annak legjelentősebb állomását. „A több mint három évtizedes katonai szolgálat csúcsát jelentette, amikor 1994. november elsejei hatállyal a Magyar Köztársaság elnöke kinevezte a Honvéd Vezérkar főnökévé, a Magyar Honvédség parancsnokának első helyettesévé. Ez a Magyar Honvédség történetének egyik legbonyolultabb időszaka volt, hiszen ekkorra tehető a több lépcsőben lefolytatott haderőreform egyik fejezetének nagyarányú megvalósítása. Ezzel párhuzamosan zajlott a Magyar Honvédség NATO-csatlakozásra történő előkészítése, és jelentős szerepe volt a délszláv válság idején folytatott tevékenység irányításában, személyesen is részt vett a válság katonai, katonapolitikai kezelésében."

Emberi tulajdonságairól szólva Benkő vezérezredes hangsúlyozta: „a tábornok úr olyan vezető volt, aki úgy tudott követelményt támasztani, fegyelmet tartani, hogy közben élvezte beosztottai bizalmát és tiszteletét. Elismerés övezte emberségéért, tiszttársai iránti segítőkészségéért. Számunkra iránymutatásul szolgál katonai példamutatása, a szakma iránti tisztelete, követelménytámasztása, és mindvégig emberséges vezetői felfogása. Katonai hitvallásában ő maga így fogalmazott: Nagyon magasztos hivatás katonának lenni. Az ország védelme mindenkor alapvető feladat, amire mi külön jelentkeztünk, önként vállaltuk és ezt híven kell teljesíteni. A vezérezredes úr felkészültségét, vezetői gyakorlatát és tapasztalatait nyugállományba vonulása után is hasznosította. Közösségért érzett felelősségét, tenni akarását mindvégig megőrizte."

A vezérkari főnök hosszan szólt az elhunyt családtagjaihoz fűződő felhőtlen viszonyáról, a család szerepének fontosságáról egész pályafutása során. Majd így fejezte be búcsúbeszédét: „szomorúan vesznek tőle búcsút rokonai, barátai, volt katona- és munkatársai, volt osztálytársai, tisztelői és ismerősei. Tábornok úr, végezetül én is búcsúzom. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ismerhettelek, hogy katonád lehettem, egy olyan nagyszerű ember katonája, aki tisztességben élt és halt meg, mint azok, akik életüket a hazáért, mások szolgálatáért szentelik… Tisztelt tábornok úr! Köszönjük áldozatos szolgálatod, Isten veled, nyugodj békében!"

Az elhunyt végső nyughelyén – a volt bajtársak, iskolatársak nevében Scharrer János nyugállományú vezérőrnagy mondott beszédet. Ebben visszaemlékezett az együtt töltött elmúlt évtizedekre, a néhai katona igaz emberségére, őszinteségére, tisztességére. „Volt csapattiszt, katonadiplomata, a Magyar Honvédség legelső katonája, s mindeközben mindig megmaradt Németh Sanyinak… Csak az hal meg, akit elfelejtenek, mi sohasem felejtünk" – ígérte meghatottan a nyugállományú tábornok.

A díszsortüzek hangjai mellett helyezték földbe a Németh Sándor nyugállományú vezérezredes hamvait tartalmazó urnát, s a sírhelyet csakhamar elborították a kegyelet koszorúi, az emlékezés virágai. A Magyar Honvédség egykori vezérkari főnökétől a Szózat, majd a Magyar takarodó hangjai mellett vettek végső búcsút családtagjai, bajtársai, tisztelői.