A Közel-Kelet lehet a következő nagy háború „puskaporos hordója”
Szöveg: honvedelem.hu | 2014. január 20. 14:58Rengeteg a párhuzam az első világháborút megelőző események és a mostani helyzet között – véli egy cambridge-i történész, aki szerint akár a harmadik világháborúhoz is vezethet, ha nem ismerjük fel azokat a hibákat, amelyek a 100 évvel ezelőtti világégéshez vezettek.
„Bár a történelem nem ismétli magát pontosan, a Közel-Kelet ma aggasztóan hasonlít az akkori Balkánra. A nacionalizmus mérgező egyvelege azzal fenyeget, hogy magával rántja a külső hatalmakat, az Egyesült Államokat, Törökországot és Oroszországot, miközben Irán próbálja megvédeni érdekeit és szövetségeseit" – írta a szakértő, aki szerint több párhuzam is van a Közel-Kelet és az 1914-et megelőző időszak között. Ilyenek például a mai iszlamista terroristák, akik a forradalmi kommunistáknak és anarchistáknak felelnek meg és közös bennük a merényletek elkövetése eszméik nevében.
Kísérteties a hasonlóság szerinte az akkori Németország és a mostani Kína között: 1914-ben a Német Birodalom egy felemelkedőben levő állam volt, amely a világ akkori legerősebb birodalma, Nagy-Britannia ellen intézett kihívást, ma pedig Kína ébreszt aggodalmat az Egyesült Államokban. Japán és Kína viszonyát ma a Dél-kínai-tengerben található szigetek hovatartozása mérgezi, s egyre több amerikai katonai stratéga vélekedik úgy, hogy Kína a hadseregre fordítható összegek növelésével és tengeri flottájának megerősítésével a csendes-óceáni térség uralmára tör, ahol a két nagyhatalom fegyverkezési versenybe kezdett.
Az Egyesült Államok és Japán közti kölcsönös védelmi szerződés ráadásul érvényes a Tokió és Peking által is magának követelt Szenkaku-szigetekre is. Kína novemberben egyoldalúan légvédelmi azonosító zónát alakított ki a szigetcsoport felett, mire válaszul az USA két B52-es vadászbombázót küldött a szigetek fölé.
„Csábító, ugyanakkor nem elrugaszkodott összehasonlítani Kína és Amerika kapcsolatát a száz évvel ezelőtti német-brit relációval" – így MacMillan.
A történész okfejtése szerint a szélsőjobboldali és nacionalista eszmék világszerte erősödnek, ami döntő momentum volt az első világháború előtt is, ráadásul hasonló a hozzáállás egy esetleges világégéshez, mint 100 éve: a elképzelhetetlennek tartottak egy totális háborút a hosszú ideig tartó béke után. Minket a globalizáció ringat hamis biztonságérzetbe, pedig a világháború kitörésének 100. évfordulója pedig arra kell, hogy emlékeztessen, mennyire védtelenek vagyunk az emberi hibákkal, a hirtelen jött katasztrófákkal és a puszta véletlenekkel szemben.
A témával kapcsolatban az Economist a karácsonyi számában azt írta, hogy akár két hét múlva is kirobbanhat a harmadik világháború, annyira emlékeztet a mostani helyzet az 1914-esre. Annyi szerencsénk azonban van, hogy míg akkor a technikai fejlettség éppen arra volt elég, hogy rendkívül hatékonyan irtsák egymást a szembenálló felek, most már olyan könnyű lenne elpusztítani az egész bolygót, hogy valószínűleg, ezzel nem próbálkozik meg senki. Egy anekdota is alátámasztja ezt az emberi gondolkodást: állítólag a hidegháborús fegyverkezési verseny addig tartott, amíg az oroszok kifejlesztették az ultimate weapon-t, vagyis a fegyvert, ami azonnal elpusztít mindent a Földön. Ettől a pillanattól kezdve nem volt értelme taktikáról beszélni és lassan elkezdődött az atomfegyverek leszerelése.
Az Economist szerint azért is vagyunk szerencsésebb helyzetben, mint 100 évvel ezelőtt, mert a politikai vezetés sokkal messzebb került a katonaitól, egyszerűen nehéz rávenni a civileket, hogy rábólintsanak egy fegyveres konfliktusra.
