Az Iszlám Állam legyőzése nem oldja meg a térség problémáit
Szöveg: Nyulas Szabolcs | 2014. szeptember 19. 10:04„Hiába győzik le az Iszlám Államot az ellene közösen fellépő nyugati és helyi országok, átfogó koncepció ugyanis nem létezik a térség stabilizálására. Senki nem tudja, mit hoz a holnap, ebből a helyzetből pedig nagyon valószínű, hogy csak egy újabb szélsőséges szervezet emelkedik ki” − mondta a honvedelem.hu-nak Gazdik Gyula, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Központjának tudományos főmunkatársa.
A Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete (IISS) szerint az iraki hadseregnek 271 ezer tagja van, ebből 193 400-an a szárazföldi csapatokat alkotják. A korábbi, 450 ezer fős hadsereget az Egyesült Államok a 2003-as inváziót követően feloszlatta. Az amerikai erők 2011 végére lezárult kivonulása óta az új hadsereg nem tudta megfékezni az erőszak kiújulását, és júniusban meghátrált az Irakban előrenyomuló dzsihádisták elől. Barack Obama amerikai elnök júniusban katonákat küldött vissza Irakba, számuk 1600 fő körüli lesz a 475 katonai tanácsadót is figyelembe véve. Kanada nemrég jelentette be, hogy több tucatnyi egyenruhást vezényel Irakba katonai tanácsadás céljából.
Gazdik Gyula szerint az Iszlám Állam (angol rövidítéssel: IS) gyökerei egészen 2003-ig, az iraki háborúig nyúlnak vissza, amikor az amerikai csapatok megdöntötték Szaddám Huszein hatalmát. A háborút követő bizonytalanságban több szélsőséges csoport is felbukkant, ekkor alakult meg például az al-Kaida iraki szárnya Abu Muszab az-Zarkávi vezetésével. A terroristavezért csak 2006-ban sikerült likvidálni, a terrorszervezetek elleni általános tisztogatás pedig 2007-ben indult meg. A hadművelet hatására a különböző iraki ellenállócsoportok meggyengültek. Bár az iraki al-Kaida befolyása is csökkent, nem semmisült meg, s egy új vezető – Abu Bakr al-Bagdádi – újjászervezte a sorait.
Az arab tavaszt megelőző, szinte az egész világra kiterjedő terrorizmus elleni harc miatt az al-Kaida jelentős változáson ment át: az Afganisztánban és a Pakisztánban lévő központi mag meggyengült, s a szervezet sokkal decentralizáltabb lett. Ennek következményeként például Szíriában a felkelés kitörése után két al-Kaida-csoport is megjelent, hogy a lázadókat támogassák. A Szíriában 2011 óta tartó harcok alatt a két szerveződés vetélkedése egyre kiterjedtebbé vált, és a viták az al-Kaida vezetőjével, Ajmán al-Zavahirivel is mindinkább kiéleződtek. Az ellentétek 2014 februárjára nyílt szakításba torkolltak: Abu Bakr al-Bagdádi szervezetét egyszerűen kitették az al-Kaidából.
Az egymással is rivalizáló szíriai felkelők közül Bagdádi szunnita szervezetének, a 2014 nyarától Iszlám Államnak nevezett csoportosulásnak egyebek mellett úgy sikerült kiemelkednie, hogy értékesebb, olajban gazdag területekre tette rá a kezét, így, az anyagi háttér biztosításával már könnyen tudott toborozni és fegyverkezni.
Emellett kiváló érzékkel használták ki az internetben rejlő lehetőségeket, a kegyetlenkedésekről készült videókat és képeket rendszeresen elérhetővé tették a közösségi oldalakon. Később az is a népszerűségüket növelte, hogy egyszerű, világos, mindenki számára követhető célt fogalmaztak meg: saját állam létrehozása és vallási harc a síita és más felekezetekhez tartozókkal szemben. Idén júniusban a szervezet jelentős területeket foglalt el a belső gondokkal sújtott Irakból, és létrehozott egy iszlám kalifátust.
Miképpen tudja a papíron csak néhány tízezernyi dzsihádista felvenni a harcot a több százezernyi szíriai és iraki katonával, a pesmerga harcosokkal, illetve a különböző ellenséges szabadcsapatokkal? Gazdik Gyula szerint úgy, hogy egyebek mellett jól megszervezték az elfoglalt területek életét, a fizetések gyakran pontosabban érkeznek, mint az előző kormányzat idején, van élelem, működik az infrastruktúra. Ráadásul harcosaik száma valószínűleg jóval magasabb, soraikban sok külföldi fegyveres is van. Sikerük másik kulcsa a térség instabilitása lehet, hiszen az egymással is vetélkedő vagy egyenesen ellenséges országok, a már régóta meglévő vallási törésvonalak mind a fellépést késleltetik.
Noha a walesi NATO-csúcson megalakult a „központi koalíció" az IS ellen, egyelőre az európai szövetségesek sem tolonganak felajánlásokat tenni. Németország kizárta a légicsapásokban való részvételt, Nagy-Britannia viszont − némi bizonytalankodás után − végül nem. Törökország, amelynek 49 állampolgárát tartja túszként a szervezet, nem egyezett bele, hogy a terroristák ellen Szíriában bevetendő harci gépek a területéről szálljanak fel. Izraelben és más országokban az kelt nyugtalanságot, hogy Irán, amely de facto most már egy oldalon harcol az Egyesült Államokkal, ezt a helyzetet megpróbálja majd arra felhasználni, hogy ne kelljen lemondania a nukleáris programjáról − amelynek célja több nyugati kormány gyanúja szerint az atomfegyver kifejlesztése.
Ebből a helyzetből – a szakértő szerint – az Aszad-rezsim is profitálhat, a nemzetközi sajtó például arról cikkezett nemrégiben, nem lehet véletlen, hogy mostanában egyre pontosabbá váltak a szíriai légicsapások az IS ellen. Az újságírók azt valószínűsítik, hogy az Egyesült Államok hírszerzési adatokhoz juttatja a szír kormányt, miközben a politika színterén élesen elhatárolódik a rezsimtől. A probléma formálisan több érintett országot is egy táborba hozhat, de azt látni kell, hogy rendkívül nagyok az ellentétek az IS ellen fellépő koalíció tagjai között.
„A legnagyobb probléma abban van, hogy senki nem tudja, mit hoz a holnap, a szerveződés legyőzése ugyanis nem jelent garanciát a térség stabilizálódására" − hangsúlyozta Gazdik Gyula. Mint rámutatott: Irak és Szíria mellett óriási problémák vannak a régió számos más államában is, így Egyiptomban, Jemenben, Libanonban, Líbia pedig a szétesés határán áll, és nincsenek átgondolt koncepciók arra vonatkozóan, hogy miként lehetne a helyzetet az Iszlám Állam legyőzése után konszolidálni.
