Csak politikai megegyezés vethet véget az ukrajnai válságnak

Moszkva „önkéntes erői" most ugyanazzal szembesülnek, mint a kelet-ukrajnai szakadárok: képtelenség ilyen formában megállni egy reguláris hadsereggel szemben.

Az ukrán hadvezetés ugyanakkor részben még nem áll készen arra, hogy lerohanja a teljes keleti országrészt, részben pedig igyekszik tartózkodni a civilek elleni erőszaktól, márpedig egy kiterjedt támadás minden bizonnyal súlyos polgári veszteségekkel járna. Ezért aztán mindkét fél a kivárásra „játszik", illetve teret enged a diplomáciának amellett, hogy fenntartja az erőszak jelenlegi szintjét.

A közeljövőben több nagyon fontos tárgyalás is várható az orosz és az ukrán állam között: ma tárgyalóasztalhoz ülnek a felek a gázár miatt, aztán várhatóan Moszkvába látogat Petro Porosenko, a nemrégiben megválasztott ukrán elnök.

„Elképzelhető, hogy egyszerűen várnak egy kicsit az ukrán kormányerők, és később folytatják az előrenyomulást" – fűzte hozzá Rácz András, hozzátéve: most az látszik, hogy a helyi hadsereg elszigetelte a problémás területeket, így a szeparatizmus nem terjed tovább.

Ha az ukránok kivárásra is játszanak, azért közben nagyon súlyos veszteségeket okoztak a szakadároknak, és az erőszak szintje egyértelműen emelkedik, aminek sok civil is áldozatul esik – mondta.

Tisztán katonai értelemben az ukrán állam képes lenne kezelni a helyzetet, hiszen Oroszország nem avatkozhat be a teljes erejével, mert az nyílt államközi háborút jelentene, amit továbbra sem vállal. Viszont a keleti országrész lerohanása valószínűleg olyan „politikai költségekkel" járna, amit meg az ukránok nem vállalhatnak.

Ugyanakkor az sem valószínű, hogy Oroszországnak a Dombász-medence elszakítása lenne a célja, hiszen – a Krímmel ellentétben – ez egy részben értéktelenebb, részben gazdaságilag problémásabb terület: elavultak az ipari üzemek, kiürültek a falvak és nagyon sok a nyugdíjas.

A Kelet-Ukrajnában szított konfliktus „sokkal inkább eszköz és nem a cél" Moszkva szempontjából, valószínűleg így akarja rábírni az ukrán kormányt arra, hogy ne csatlakozzon a NATO-hoz, illetve arra, hogy biztosítsa az orosz kisebbség jogait és lépjen fel a szélsőségesek ellen. További elvárás, hogy az ország berendezkedését föderális módon átalakítva, tartósan biztosítani lehessen az orosz ajkúak által lakott vidékek politikai képviseletét.

Jelenleg a konfliktus legvalószínűbb megoldása egy politikai megegyezés lehet a két ország között.

„Tehát azt kell elérni, hogy Moszkva hagyja abba a szakadárok támogatását, és ennek érdekében nagyon komoly kompromisszumokat kell tennie az ukrán kormánynak. Amíg ilyen megegyezést nem sikerül elérni, addig a jelenlegi, korlátozott harcok folytatódni fognak. A szakadár kormányzatok erőszakos leváltása egyértelműen mutatja Moszkva szándékát az instabilitás fenntartására" – hangsúlyozta Rácz András.

A szakértő szerint nagyon fontos kérdés az ukrán gazdasági problémák kezelése is, hiszen az államcsődöt mindenképpen el kell kerülni, amihez pedig „fájdalmas" reformokra lesz szükség.