Húsz éve történt a srebrenicai mészárlás

A kelet-boszniai Srebrenica a boszniai háború idején az ENSZ védelme alatt állt. A boszniai szerb csapatok 1995. július 11-én foglalták el a várost, és a békefenntartók szeme láttára mintegy nyolcezer muzulmán férfit és fiút hurcoltak el, akiket a következő napokban brutálisan lemészároltak. A vérengzést a Nemzetközi Törvényszék népirtásnak minősítette, a történteket a második világháború óta Európában elkövetett legszörnyűbb mészárlásnak tartják. Kutatócsoportok még mindig dolgoznak az áldozatok holttesteinek felkutatásán, munkájukat azonban nehezíti, hogy az elkövetők a háborút követően sok esetben kiásták, és más helyre szállították a maradványokat, hogy elrejtsék tetteik bizonyítékait. A holttestek többször roncsolódtak és összekeveredtek, ezért a legtöbb esetben csak DNS-vizsgálattal azonosítható egy-egy áldozat. A folyamatos kutatómunka eredményeként minden évben újabb azonosított áldozatokat helyeznek örök nyugalomra Srebrenica melletti potocari emlékhelyen. Idén 136 újonnan azonosított áldozatot temetnek el, ezzel 6377-re nő az ott örök nyugalomra helyezett emberek száma.

Juhász József a honvedelem.hu-nak elmondta: azok, akik közvetlenül felelősek a mészárlásért, vagy már nem élnek, mint Slobodan Milosevic volt szerb és jugoszláv kormányfő, vagy pedig a hágai Nemzetközi Törvényszék előtt folyik ellenük per. Szerbia 2008-ban, illetve 2011-ben fogta el és adta ki a hágai törvényszéknek a srebrenicai mészárlás fő felelőseinek tekintett, háborús bűnökkel vádolt Radovan Karadzic volt boszniai szerb elnököt és Ratko Mladic egykori hadseregparancsnokot. Többeket pedig már el is ítéltek egyebek mellett népirtás miatt, a legismertebb közülük Radoslav Krstic tábornok, aki a vérengzésben részt vevő drinai hadtest törzsfőnöke volt. „Ez azt jelenti, hogy az ügy fő katonai és politikai felelősei már mind az igazságszolgáltatás kezén vannak, viszont a mészárlás egyes elkövetőit továbbra is keresik" – mutatott rá a Balkán-szakértő.

A bűncselekményeket „a szerbek nevében egyes konkrét személyek követték el" – mondta Tomislav Nikolic szerb elnök 2013-ban, amikor bocsánatot kért a Srebrenicában történtekért. Hasonló kijelentést tett júniusban Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök is, aki úgy fogalmazott: kész arra, hogy lerója a tiszteletét a szerb erők által húsz évvel ezelőtt elkövetett mészárlás több mint 8 ezer bosnyák áldozata előtt. A szerb kormányfő azóta úgy módosította kijelentését, hogy csak azt követően dönt arról, elmegy-e a július 11-i megemlékezésre, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa dönt London Srebrenicáról szóló határozattervezetéről. A legfrissebb hírek szerint azonban Oroszország megvétózta a brit határozati javaslatot, amely népirtásként ítélte volna el a tömegmészárlást annak huszadik évfordulója alkalmából. Az orosz álláspont az, hogy ha kizárólag a boszniai szerbeket állítják be háborús bűnösnek, akkor ez még nagyobb megosztottságot eredményezne a Balkánon. Szerintük helytelen csak Srebrenicára koncentrálni, és hangsúlyozták, hogy a boszniai szerbek és a horvátok is szenvedtek a háború alatt. A szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy az események történeti feldogozása mára csaknem teljesnek mondható; már több – jelentős – fórumon is megállapították, hogy ami Srebrenicában történt, az népirtás volt. Ugyanakkor az egyes országok hozzáállása, véleménye az ügyről már színtiszta politika.

A legkézenfekvőbb példa, hogy a vérengzés megosztja a két országrészből álló Bosznia-Hercegovinát is. Míg az ország főleg bosnyákok és horvátok lakta részének, a Bosznia-hercegovinai Föderációnak vezetése gyásznappá nyilvánította július 11-ét, addig a főként szerbek lakta boszniai Szerb Köztársaságban még azt sem ismerik el, hogy húsz évvel ezelőtt népirtás történt a kelet-boszniai városban. Juhász József – hangsúlyozva, hogy ő nem orosz-szakértő – azt mondta: Oroszország mostani magatartását valószínűleg jelentősen meghatározza, hogy maga is éppen háborút visel Ukrajnában, valamint, hogy vitatott hovatartozású terület van a kezén.
Ugyanakkor az áldozatok hozzátartozói az ENSZ, pontosabban a szervezet egyik kontingense ellen is eljárást indítottak, azzal vádolva a békefenntartó misszióban szolgálatot teljesítő holland katonákat, hogy nem védték meg az 1995 júliusában a lemészárolt civileket.

A srebrenicai beékelődést az ENSZ által védett övezetnek nyilvánították, de a holland kéksisakosok nem voltak képesek megvédeni. Tavaly egy hágai bíróság úgy döntött, hogy a holland kormány felelős több mint 300 férfi és fiú meggyilkolásáért, akiket a boszniai szerbek 1995. július 13-án megöltek, miután elhurcolták őket az ENSZ-katonák által őrzött biztonságos övezetből. A bírák úgy ítélték meg azonban, hogy a holland állam nem lehet felelős annak a több ezer bosnyáknak a haláláért, akit a boszniai szerb csapatok még Srebrenica eleste alatt gyilkoltak meg. Juhász József rámutatott, a holland katonák – akik néhány százan voltak – egy tízezres szerb haderővel kellett volna felvegyék a harcot, ráadásul csak önvédelemre használható fegyverekkel. A békefenntartóknak nem volt arra vonatkozó mandátuma, hogy szembeszálljon a szerb reguláris hadsereggel, ha nem éri támadás őket. Morálisan a helyzet ettől még védhetetlen, de jogi szempontok szerint viszont nagyon nehéz megtámadni – tette hozzá. A hágai bíróság döntése abból a szempontból igazságos, hogy az említett 300 civilt a szerbek az ENSZ-táborból vitték el, de ettől függetlenül túlzás azt állítani, hogy Hollandia közvetlenül felelős lenne a szörnyű eseményekért – összegezte Juhász József.