ISIS, a legyőzhetetlen?

Szöveg: Trautmann Balázs | 2015. szeptember 15. 8:34

Nem a semmiből jött és egyelőre leküzdhetetlen, sokszínű, leleményes ellenségnek számít. A levegőből lehetetlen megsemmisíteni, a szárazföldön pedig igazán senki nem akar szembeszállni vele.

Az átlagos újságolvasó vélhetően 2014 júniusában ismerkedhetett meg a terrorszervezettel, amikor Irak második legnagyobb városát, Moszult elfoglalták. A dollár milliárdokért és szövetséges katonák százainak élete árán kiképzett és felszerelt iraki haderő képtelen volt ellenállni a sokkal kisebb létszámú, mozgékony terepjárókkal érkező, fanatikus ISIS nyomásának. Azóta az egyes számú közellenség lett a terrorcsapat. Olyannyira, hogy komoly koalíciós erők sorakoztak fel ellenük – igaz, a közös fellépés sokkal több problémát szült eddig, mint eredményt.

Kalifátus?

2014. június 29-én kiáltotta ki kalifátusát Abu Bakr al-Baghdadi. Az Iszlám Állam, azaz az Islamic State of Iraq and al-Sham (ISIS) gyökerei azonban egészen 1999-ig nyúlnak vissza. Az eredetileg iraki területen működő, a nyugati világ akkori legnagyobb mumusának, az al-Kaidának 2004-ben hűséget esküdött szervezet 2011-ben, a szíriai polgárháború kitörésében látta meg a lehetőséget ideológiájának (valamint területeinek) széles körű terjesztésére. A felismerést tettek, majd véres harcok követték. Az ISIS mára már a térség meghatározó irreguláris fegyveres erejévé, egyben terroristacsoportjává vált. Igaz, ehhez szükséges volt a már meglévő síita–szunnita ellentétek kiaknázására és Nouri al-Maliki, a 2006 és 2014 között posztját betöltő iraki miniszterelnök teljesen elhibázott politikájára. A síita politikust eredetileg erős amerikai nyomásra választották az ország miniszterelnökévé. Nyugati partnereivel azonban hamar konfliktusba került, s a sorozatos tanácsok ellenére az iraki államot a szunnita lakosság elnyomására (is) használta. Ez pedig termékeny táptalajt jelentett az ISIS számára, nem véletlen, hogy leglátványosabb sikereit a szunnita lakosságú vidékeken érte el Irakban.

Az ISIS sikere egyrészt a villámgyors, jól szervezett támadásoknak, harcosai elszántságának köszönhető, másrészt a végletekig korrupt, szervezetlen és megfelelő kiképzésben nem részesült iraki hadsereg harcképtelenségének, katonai vezetői kritikán aluli teljesítményének.
Az elfoglalt területek kifosztása mellett a megfelelő szakemberállomány és eszközök, technológiák hiánya miatt „házilagos" olajkitermelés-finomítás, a tiltott műkincs-kereskedelem és az emberrablások jelentik a szervezet főbb bevételi forrásait. Nem véletlen, hogy a koalíciós erők vadászbombázóinak kiemelt célpontja volt az ISIS olajfinomítási-szállítási kapacitása.

Külső támogatókra is számíthat a terrorcsoport, bár ezt a legnehezebb bizonyítani. A hírbe hozott országok között szerepel Törökország, amelynek titkosszolgálata, számos helyen megfogalmazott gyanú szerint, együttműködött az ISIS-szel. Igaz, akadt közös cél is: a kurdok elleni küzdelem. Az Iszlám Állam „pénzügyi vezetője", Abu Sayyaf elleni sikeres amerikai rajtaütés során a hírek szerint olyan digitális és papír alapú dokumentumok kerültek az amerikai hírszerzés kezébe, amelyek egyértelműen bizonyíthatják a két fél közötti munkakapcsolatot. A Törökországhoz fűződő reálpolitikai érdekek miatt azonban nem várható, hogy ezek tartalma nyilvánosságra kerül, illetve létezését, tartamát elismerné az amerikai kormány.

A katari kormány közvetlen beavatkozását kevesen, a kormánytól hivatalosan független pénzcsapok elzárását viszont annál többen felhánytorgatják. Számos olyan információ került napvilágra, amely az ISIS ideológiáját és módszereit támogató, gazdag katari donorok anyagi segítségéről szól. Nem véletlen, hogy 2014 augusztusában Gerd Müller német fejlesztési miniszter kijelentette: nem Szaúd-Arábia, hanem Katar fegyverzi fel és finanszírozza az ISIS-t. Ez természetesen a katari ormány élénk tiltakozásával járt együtt.
Szíria, a hírek szerint, saját céljai érdekében működik együtt az ISIS-szel. Ha a terrorszervezet más, a szír kormány fegyveres megdöntését célul tűző csoport vagy mozgalom ellen támad, annak Bashar al-Asszád kormánya csak örül. S hogy mi jár mindezért cserébe? Foglyok szabadon engedése, olajipari létesítmények közös üzemeltetése, az ISIS elleni támadások elkerülése. Hasznos ellenség az ISIS, amelynek kalifátusa egyben a jelenlegi szír kormány hatalmának végét is jelentené.

Harc a lelkekért

A katonai sikerek mellett azonban legalább ennyire fontos a propaganda-hadviselés. Ennek elsődleges eszköze az internet, legyen szó félelemkeltésről vagy éppen a talajukat vesztett, a szigorú iszlámra épülő ideológiát vonzónak találó külföldiek (közöttük egyre több amerikai és európai állampolgárral) „megragadása". A szervezet kifejezetten nagy hangsúlyt fektet a folyamatos online jelenlétre. A hírhedt „lefejezős" videosorozat (amelyben túszul ejtett nyugati újságírók, segélyszervezetek aktivistái brutális kivégzését mutatták be), az elfoglalt települések, támaszpontok védői, lakosai tömeges kivégzésének bemutatása több célt is szolgált. Egyfelől „megpuhította" a legközelebb célba vett területek lakosságát, elbizonytalanította védőit, másrészt a Nyugatnak és az ISIS elleni harcot támogató arab országok lakosságának üzent: kegyetlenek, legyőzhetetlenek vagyunk.

Emellett számtalan weblapon, csevegő-csatornán, kép- és video-megosztó szolgáltatáson lehet találkozni az évek során egyre professzionálisabb üzenetekkel, egyre több nyelven. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok vezette nemzetközi koalíció egyik legfontosabb célkitűzése: megnyerni az internetes ideológiai csatát. A nagy internetes tartalommegosztó szolgáltatások némelyikének együttműködésével, a leglátogatottabb csatornák elzárásával sikerült részben visszaszorítani, részben nehezebben megtalálhatóvá tenni az ISIS által publikált üzeneteket, ám az internet működése miatt a teljes eltüntetés lehetetlen feladat. S persze a legnépszerűbb video-megosztó oldal partnersége, a dzsihádista videók kitiltása nem helyettesítheti a jellemzően másod- és harmadgenerációs bevándorlók integrálási problémáinak megoldását. Ameddig az Európai Unió tagországai nem tudnak megbirkózni saját, bevándorló gyökerű lakosaik beillesztésével, a párbeszéd kiszélesítésével, a korai felismerés és riasztás jól működő rendszerének kialakításával, addig mindig lesz fogékony fiatal, aki Szíriába vagy Irakba utazva életét is adja az ISIS-ért.

Török színváltás

Törökország sokáig ellenállt az ISIS elleni direkt beavatkozásnak. Sőt, légterét és repülőtereit sem nyitotta meg az amerikai és koalíciós erők előtt. Ezen változtatott a július 20-án végrehajtott öngyilkos merénylet. Ekkor Suruç városában, egy sajtóbejelentésre összegyűlt tömegben robbantotta fel magát az ISIS öngyilkos merénylője. A támadásnak szimbolikus jelentősége is volt. A kurd Elnyomottak Szocialista Pártjának ifjúsági tagozata vezette csoport éppen a török–szír határ közelében lévő, az ISIS támadásai során gyakorlatilag romba dőlt Kobani városának újjáépítését segítő akcióról számolt volna be.

A támadásnak harminchárom halálos áldozata és száznégy sebesültje volt. A merényletre válaszul, a török légierő másnap támadásra indult az ISIS állásai ellen – egyben a török elnyomás ellen harcoló kurd gerillaszervezet, a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) állásai ellen. A Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök vezette török állam ugyanis egy füst alatt igyekezett minden terrorszervezettel leszámolni: számukra a kurd PKK szintén terrorcsoportnak számít. A 2013 óta életben lévő török–kurd tűzszünet (bár gyakran történtek kisebb-nagyobb támadások) normalizálta a török kormány és a kurd kisebbség kapcsolatát.

A huszadikai terrorcselekmény után a PKK több török katonai és rendőri egység ellen is támadást indított – halottakat, sebesülteket maga után hagyva. Valamint maga után hagyva egy stratégiai dilemmát: az Egyesült Államok ugyan „megkapta" a törökországi, kulcsfontosságú İncirlik légitámaszpont és a török légtér használatát az ISIS elleni légitámadások végrehajtásához, de cserébe Törökország a kurdokat támadja Szíriában is – az egyetlen katonai erőt, mely (komoly nyugati támogatással ugyan, de) képes volt ellenállni az ISIS térhódításának mind Irakban, mind Szíriában. Márpedig az Egyesült Államok számára létfontosságú, hogy a kurdok továbbra is képesek legyenek szárazföldi „ütközőként" felfogni az ISIS terjeszkedésének újabb kísérleteit. A kurd erők ugyanakkor az amerikai védelmet és Törökország visszafogását hiányolják. Törökország pedig mindenáron szeretné elkerülni, hogy területi egységét veszélyeztesse egy kurd állam kialakulása, határai mentén.