Ismét bukott a kormány Egyiptomban
Szöveg: Kovács Dániel | 2013. július 8. 14:002011 után ismét az utcára vonult a változásokat követelő tömeg Egyiptomban, az egy éve megválasztott Murszi elnököt katonák vették házi őrizet alá, a kormányellenes tüntetők pedig összecsaptak az elnök híveivel. Ezalatt az ideiglenes államfő már le is tette hivatali esküjét. A katonai vezetők azt mondják, ez átmeneti állapot, csak a rend fenntartása érdekében léptek közbe, nem áll szándékukban magukhoz ragadni a hatalmat. A kaotikus helyzetről és a lehetséges megoldásokról N. Rózsa Erzsébettel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatójával beszélgettünk.
N. Rózsa Erzsébet elmondta: az elmúlt év alatt sok szempontból érte kritika a Murszi-kormányt. Az általános elégedetlenség egyik fő oka volt, hogy a többség az életszínvonal gyorsabb emelkedését várta az új vezetéstől, ami persze nem ment egyik pillanatról a másikra. Nemtetszést váltott ki az is, hogy a demokratikus átalakulás folyamata szintén megrekedni látszott, ugyanis Murszi a saját elvbarátaival, politikai támogatóival, azaz a Muszlim Testvériség soraiból érkezettekkel kezdte feltölteni a fontosabb pozíciókat és az állami hivatalokat. Sokan az iszlamista irányvonallal sem értettek egyet.
A nyolcvanmilliós lakosú ország vallási összetétele rendkívül sokszínű képet mutat. A szunni és síita muszlimok mellett milliós létszámú kopt keresztény is él itt, emellett igencsak erős a szekuláris ellenzék is.
Így történhetett, hogy az oly rövid ideje hivatalban lévő elnök ellen ismét az utcára vonultak az emberek, és néhány nap leforgása alatt forradalmi hangulat uralkodott el Egyiptomban. Az egyik oldalon a Murszi elnök mellett kitartó Muszlim Testvériség és hívei, velük szemben pedig az elégedetlenek által kovácsolt, igencsak megerősödött ellenzéki tömörülés áll. Ehhez csatlakozott számtalan kis párt és szervezet, ami önmagában még nem jelent semmiféle szervezett ernyőpártot, ám magában hordozza ennek a lehetőségét is − mondta a szakértő.
Ezek közé tartozik a Tamarrod (Rebel) nevű civil mozgalom, melynek tagjai jellemzően szekuláris értelmiségiek. Népszerűségüket jól mutatja, hogy a spontán módon szerveződő mozgalom aktivistái 20 millió aláírást gyűjtöttek össze, bizonyítandó, hogy a biztonsági helyzet Hoszni Mubárak megdöntése óta sem stabilizálódott, összeomlott a gazdaság, a szegények helyzete súlyosbodott, a Tahrír téri megmozdulások áldozatainak nem szolgáltattak igazságot. Követelték, hogy Murszi távozzon a hatalomból, illetve polgári engedetlenségi mozgalom megindítását helyezték kilátásba, olyan nagy tekintélynek örvendő személyeket is megnyerve ügyüknek, mint Mohamed el-Baradei, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség volt vezetője, aki jelenleg is az ellenzék szóvivője.
A fokozódó káoszra való tekintettel a hadsereg először 48 órás ultimátumot adott az elnöknek, amelyben az ellenzékkel való békés megegyezésre, valamint a rend helyreállítására szólítottak fel. Az elnök ennek nem tudott eleget tenni, így ismét a hadsereg lépett közbe. Abdel-Fattáh asz-Szíszi tábornok, a haderő főparancsnoka szerda délután televíziós beszédben jelentette be, hogy a katonaság megbuktatta Mohamed Murszi elnököt, aki azóta is házi őrizetben van, és felfüggesztette az alkotmányt. Ideiglenes államfőnek az alkotmánybíróság elnökét nevezték ki. Egyiptomban a napokban szakértői kormány alakul, és egy bizottság felülvizsgálja az iszlamista alkotmányt. Egy átmeneti időszak után előrehozott elnök-, illetve parlamenti választást akarnak tartani.
Bár hallani olyan hangvételű nyilatkozatokat, melyek a történteket puccsnak minősítik, N. Rózsa Erzsébet úgy látja, a hadsereg nem törekszik kormányzásra, és a nyilatkozatokhoz híven valóban csak a rend helyreállítása végett kapcsolódott be a konfliktusba. Erre a lépésre valóban nem volt jogi felhatalmazása a hadseregnek, ám Egyiptom esetében korántsem meglepő ez a fordulat, hiszen a katonák tekintélye hagyományosan igen nagy az országban, vezetői is jórészt az ő soraikból kerültek ki. A kivétel éppen Murszi elnök, aki kormányzása idején megpróbálta politikai mozgásterüket csökkenteni − nem sok sikerrel. Az előzmények után váratlannak sem nevezhetjük a fejleményeket, hiszen a hadsereg vezetősége az elmúlt fél év során folyamatosan a politikai viszály elsimításán munkálkodott, felszólítva minden szereplőt a helyzet békés rendezésére.