Kongó: erélyes nemzetközi fellépés és szankciók

A kongói lázadókról is szó esett az Afrikai Unió csúcstalálkozóján, ahol a kontinens válsággócairól folytak a tárgyalások. Rosszul jár tehát az M23, amennyiben a belviszály folytatása mellett dönt, ugyanis a nemzetközi közösség végre elhatározta magát a béketeremtés mellett − mondta el a honvedelem.hu érdeklődésére a szakértő, hozzátéve, hogy ezt támasztják alá az elmúlt néhány nap eseményei is. Úgy fest, szükséges a beavatkozás, mivel a látszat ellenére az M23-nak nem áll szándékában letenni a fegyvert, a tűzszünet csupán időhúzás: amint kiépülnek állásai a Goma környéki hegyek stratégiai pontjain, újrakezdi a harcot.

A csúcstalálkozón megszületett a döntés: kiszélesítik az eddig jórészt tétlenségre ítélt MONUSCO hatáskörét, illetve tizenegy afrikai ország együttműködésével létrejön egy 4000 fős egység (amely a keleti határvidékre települne rendfenntartó feladatkörrel), illetve egy 2500 fős, bárhol bevethető harcoló egység, melyek rendelkezni fognak az eredményes működéshez nélkülözhetetlen hatáskörrel. Ezt a szerződést az afrikai Nagy-tavak régiójának vezetői különböző problémákra hivatkozva még nem írták alá a januári csúcstalálkozón, ám − az ENSZ-főtitkár jelenlétében − erre is sor került február 25-én Addisz-Abebában.

Az eredményes együttműködés annál is valószínűbb, mivel többek között az Egyesült Államok is nyomást gyakorol az érintettekre − értékelte a helyzetet Csizmadia Sándor.

A küszöbönálló beavatkozás hatékonyságát növelendő, az Afrikai Unió eláll korábbi álláspontjától, és ENSZ BT-felhatalmazással hozzájárul drónok alkalmazásához a kelet-kongói térségben, de folynak a tárgyalások helikopterek és éjjellátó berendezések beszerzéséről is. A fegyvertelen pilóta nélküli repülőgépek elsődleges feladata a csapatmozgások nyomon követése és az ellenséges erők felderítése lesz, s várhatóan június-júliusban állnak hadrendbe. A drónok bevetésének nem titkolt célja annak ellenőrzése is, hogy Uganda és Ruanda betartják-e a fegyverszállítási tilalmat. Feltétlenül szükséges az arzenál modernizálása, hiszen a katonák létszámának növelése korántsem elegendő a sikerhez. A 23 500 fősre duzzasztott nemzetközi haderő sem tudna tényleges eredményt felmutatni a hatalmas kiterjedésű országban, erre a MONUSCO korábbi kudarcai is rávilágítottak.

A lázadók helyzetét tovább súlyosbítja, hogy folyamatosan harcba keverednek a szintén Kelet-Kongóban tanyázó Mai Mai-milíciákkal, amelyek az ásványkincsekben gazdag vidék egyedurai akarnak lenni.(Ilyen fegyveres milíciák léptek fel az elmúlt napokban az ásványkincsekben ugyancsak gazdag Katanga tartományban is). Mi több, az egykor egységes M23 mára a követendő célok tekintetében egymással versengő frakciókra szakadt, melyek a fegyveres összecsapásoktól sem riadnak vissza országos vagy helyi célokat követő álláspontjuk megerősítése érdekében.

Legutóbb a fennálló hatalomból részesülni szándékozó politikai szárny vezetője, Jean-Marie Runiga és a mindössze helyi pozíciókat erősíteni akaró Sultani Makenga, a katonai parancsnok került szembe egymással Észak-Kivuban. Az emberéleteket is követelő belharcok mellett egyéb tényezők is gyengítik a szervezetet. Ha a január óta az ENSZ BT nem állandó tagjává vált Ruanda szállított is neki fegyvereket, ezután garantáltan nem fog. A szakértő úgy látja, az erélyes nemzetközi fellépés (Obama elnök személyesen hívta fel Kagame ruandai elnököt, hangsúlyozva, hogy elítéli a lázadók támogatását), valamint a kilátásba helyezett szankciók hatása máris észrevehető. Emellett számos európai − köztük az angol és a német − kormány egy időre befagyasztotta a Ruandának folyósított pénzügyi támogatásokat, ami olyan mértékben billentette meg az afrikai ország amúgy sem túl stabil gazdaságát, hogy Kagame elnök megígérte: beszünteti a lázadók támogatását, és Ruanda is kiveszi részét a rendteremtésből.

Bár a polgárháború sújtotta Kelet-Kongóban nem az M23 jelenti az egyetlen problémát, Csizmadia Sándor úgy véli, hogy végre sikerül akkora haderőt összevonni, illetve a megfelelő jogkörrel felruházni, amely elegendő lesz a térség stabilizálásához, véget vetve a közel húsz éve tartó vérontásnak. Természetesen nem könnyű feladat rendet teremteni egy olyan országban, amely több mint kétszáz afrikai törzs élőhelye, teljes területe pedig 2 344 858 négyzetkilométer, ráadásul a kiterjedt őserdők és hegyvidékek kiváló környezetet nyújtanak különböző gerillamozgalmaknak − ám ekkora összefogás sem volt még tapasztalható a béketeremtés érdekében. Mi több, végre a kormány rendelkezhetne Katanga tartomány mellett a keleti vidéken, a Kivu tartományokban bővelkedő természeti erőforrásokkal, melyek hatalmas gazdasági bázist jelentenének az ország fejlesztéséhez.

Fotó: archív