Tíz emlékezetes magyar „katonai” dal

A Moho Sapiensről már 1988-as felbukkanásuk idején sem tudta eldönteni a korabeli magyar popsajtó, hogy minden idők legrosszabb vagy legjobb nevét választották, de ennyi év elteltével elég egyértelműnek tűnik a válasz a kérdésre. Az mindenesetre biztos, hogy miután Szikora Róbert közvetítésével a zenekar demója eljutott Gát Györgyhöz, az R-Go mellett az ő dalaik kerültek be az 1990 őszén bemutatott Angyalbőrben tévésorozatba, és ennek köszönhetően a formáció első, emiatt javarészt a sorállomány mindennapjait megéneklő lemeze hatalmas siker lett. Mindez később nem bizonyult tartósnak, a jellegzetesen ‘80-as évek-végi pop/rock hibrid felett eljárt az idő, és már a második lemez is szinte észrevétlenül hullott alá az enyészetbe 1992-ben. A címadó dalt mindenesetre a sorozat miatt ma is garantáltan mindenki ismeri Magyarországon, aki elmúlt huszonöt éves.

Omega – Naplemente (1969)

Sajátos választás volt annak idején, hogy az első lemeze után álló Omega épp a vidám, harsány Régi csibészekkel egy kislemezre tette fel egyik legmarkánsabb és legemlékezetesebb dalát, a Naplementét, amelynek nyugodt, álomszerű, akár pszichedelikusnak is nevezhető hömpölygése éles ellentétben áll a szöveg kifutásával – a felületes hallgató akár észre sem veszi, miről is van szó pontosan… A dalt egyébként a vietnami háború ihlette, és a mai napig szerepel a zenekar hol kisebb, hol nagyobb szabású haknimegmozdulásain.

Pokolgép – A háború gyermeke (1989)

Noha a Pokolgépet a ‘80-as években többek között épp agresszívnek tűnő, bőrökkel-láncokkal teleaggatott megjelenése és politikailag gyanús neve miatt nem szívlelték a cenzorok, Magyarország első lemezzel rendelkező heavy metal-formációjával kapcsolatban valójában az első perctől fogva csalt a látszat. Ennek egyik legjobb példája ez az 1989-es szerzemény az Éjszakai bevetés albumról, amely a maga harciasan békepárti szövegével minden kétkedőnek bizonyíthatta, hogy a fémszív is lehet érző.

Moby Dick – Keresztes vitéz (1990)

Noha a soproni Moby Dick elsősorban az apokaliptikus víziókat tűzte zászlajára karrierje korai időszakában, ez a dal mégis történelmi kitekintéssel mesélt a háborúkról. Bár Schmiedl Tamás rózsaszín pólója a klipben sem a szám szövegével, sem a zenei világgal nem kompatibilis, a Keresztes vitéz már a magyar rock/metal vonal egyik alapklasszikusának számít, és a valaha jobb napokat is látott zenekar egyik emblematikus szerzeménye.

R-Go – Ballag a katona (1985)

Az elmúlt évtizedek során természetesen nemcsak a fajsúlyosabb előadók termelték ki magukból a katonaélettel, a háborúval kapcsolatos gondolataikat: letette a garast a béke mellett a csikidam-stílus világviszonylatban is egyetlen képviselője, a hazai popszakma egyik ‘80-as évekbeli ikonja, Szikora Róbert is, aki egyenesen a Ballag a katona című opusszal indította a megasikerű Szeretlek is + nem is albumot. Kell ehhez további kommentár? Aligha. Szinte nincs az országban olyan kék-rózsaszín gombos kazettás magnó, amiben ne fordult volna meg legalább egyszer ez a dal.

Edda – A torony (1982)

„Míg csendes a támaszpont neked / Őrzöd a semmit, nem tudod, mennyit vársz ott fent" – szól az Edda e korai remekének szövege, még abból a korszakból, amikor a zenekart elsősorban nem Pataky Attila furcsa nyilatkozatai miatt emlegették, hanem az egyik legizgalmasabb hazai rockzenekarként, a következő generáció legnagyobbjaként. Az Edda a későbbiekben is számos háborúellenes – vagy még inkább békepárti – dalt írt, az azonban szinte biztos, hogy mind közül ez a legismertebb és a legmaradandóbb. Ebben alighanem az is közrejátszik, hogy A torony szövege pont annyit bízott a hallgatóra, amennyit kellett, és nem rágta a szájába, mit kell gondolnia.

István, a király – Véres kardot hoztam (1983)

Az idén harmincéves István, a király rockopera ezer szállal kötődik a háborúk és a katonák témaköréhez, és nemcsak a Honvéd Együttes részvétele miatt, illetve azért, mert az akkori haderő a monstre vállalkozás lebonyolításában aktívan részt vett. Az eredeti darab egyik csúcspontja és máig legnépszerűbb része, Deák Bill Gyula – azaz Torda, a táltos − a jövő vérzivataros századait felvillantó jövendölése erről a listáról sem hiányozhat.

Ákos – A katona imája (2010)

Kovács Ákossal kapcsolatban az az egyik leghatalmasabb közhely, hogy megosztó előadó, de legalább ekkora lehetne az is, hogy szövegei több síkon is értelmezhetők. Ennek megfelelően A katona imája sem feltétlenül az a dal, ami erre a listára kívánkozik, hiszen szövege áttételes, és a hallgató értelmezése nem biztos, hogy egybeesik a szerzőével a sorok hallatán. Ugyanakkor ha már ez a címe, ráadásul az adott lemez címadója is volt, innen sem hiányozhat – mert akár úgy is értelmezhető, hogy nagyon is ide kívánkozik.

MHV – Szeretet és gyűlölet (1989)

Újabb, mai fejjel már igen nehezen értelmezhető darab, aminek ugyanakkor a rendszerváltás Magyarországa furcsa világának koordináta-rendszerében megvolt a maga helye az egészen döbbenetesen plasztikhangzású szintetizátoros díszítésektől a gépdobon át egészen az arcpirítóan szájbarágós „flower power"-szöveggel bezárólag (a klipről már nem is beszélve). Vikidál Gyula, Homonyik Sándor és Menyhárt János triója az Álmodj, királylány révén a mennybe ment, első, Ébresztő című albumukon több háborús-katonás témát is feszegettek, majd ez a formáció is olyan gyorsan tűnt el, ahogy felbukkant.

Bikini – Nehéz a dolga (1989)

„Egyedül fekszem az ágyamon / Alszik a tábor, s én folyton csak rád gondolok" – újabb dal, aminek a többség számára teljesen mást jelentett a szövege, amikor még létezett sorkatonaság, és mást jelent ma, bár egyébként ez az újhullámos beütésű zenei alapokra épülő, de mégis valami sajátosan magyar panelházi rockos lüktetést rejtő szám sem csak egy síkon értelmezhető.