Még mindig erős az észak-koreai rezsim
Szöveg: Nyulas Szabolcs | 2013. december 20. 10:41Belső harcok, féltékenység és a hatalmon lévők fiatalítása is szerepet játszhatott Észak-Korea második legerősebb emberének gyors leváltásában, majd múltheti kivégzésében. Mindebben csak annyi a szokatlan, hogy a nyilvánosság előtt tették és nem évek múlva derült ki, hogy Csang Szong Thek nincs többé. Az észak-koreai rezsim továbbra is stabil és – a látszat ellenére – ez a környező államoknak is jó hír.
A honvedelem.hu által megkérdezett szakértő szerint a fenti eseményeket csak azért kapta fel ennyire a nyugati sajtó, mert kívülről nézve megbonthatatlannak tűnik az észak-koreai rezsim, pedig már a létrejöttétől, az 1940-es évek második felétől kezdve különböző törésvonalak alakultak ki benne, amelyek az ’50-es években számos koncepciós perhez, az akkori meghatározó személyek eltüntetéséhez vezettek.
Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének vezetője azt mondta lapunknak, hogy akkoriban a jelenlegi diktátor nagyapja, Kim Ir Szen által vezetett, úgynevezett Partizán Frakció ragadta magához a hatalmat, de két nagy erőcsoport továbbra is maradt az országban: a hadsereg és a pártapparátus.
Ezek továbbra is rivalizáltak egymással az elmúlt évtizedekben, de általánosságban elmondható, hogy egészen 1994-ig a politikai vezetés volt az erősebb, míg Kim Dzsong Il, az előző legfőbb vezető hatalomra jutása után, a tábornokok időszaka következett.
Ennek a hatalmi játszmának lehet az áldozata Csang Szong Thek, aki a pártapparátus erős emberének, szürke eminenciásának számított. Az ő csillaga a mostani és az előző diktátor közötti hatalomátmenet idején, tehát 2010 körül emelkedett fel igazán, ekkor – gyakorlatilag néhány hónap leforgása alatt – az addig hivatalosan a párt adminisztrációs és szervezési ügyeiért felelős politikusból nagy hatalmú katonatiszté vált, magas rendfokozatot kapott, egyenruhában kezdett el mutatkozni, illetve egyre nagyobb befolyása lett a néphadsereg felett. Ez valószínűleg feszültséget, sőt féltékenységet szült a hadsereg vezetőinek körében és a hatalmi huzavonák végül Csang Szong Thek bukásához vezettek.
A kommunista állam története során egyébként az ehhez hasonló hatalmi csatározások, majd az ezeket követő tisztogatások megszokottak voltak; egészen a ’90-es évek elejéig rendszeresen tűntek el emberek az észak-koreai közéletből, de a mostani esetben az mindenképpen különleges, hogy a nyilvánosság előtt, szinte élőben bemutatva játszódott, míg régen, általában csak hónapokkal, akár évekkel később derült ki, hogy valaki kegyvesztetté vált.
„Én úgy gondolom, hogy a jelenlegi történések mögött – bár csak nagyon kevés információ áll rendelkezésre – klasszikus hatalmi átrendeződés áll, és nem szabad többet belelátni ebbe" – hangsúlyozta az egyetemi tanár. Ráadásul mindez beleillik Kim Dzsong Un, a mostani vezető fiatalítási terveibe is, amelyre már korábban láthattunk példákat, amikor lecserélt több olyan katonai és politikai potentátot, akik inkább az apja korosztályához tartoztak.
Észak-Koreával kapcsolatban gyakran emlegetik a kiszámíthatatlanságot, ráadásul a rezsim szigorúsága állandóan hullámzik, hiszen hol keményebb, hol megengedőbb, de az biztos, hogy hosszú távon kénytelenek lesznek nyitni a külvilág felé, ráadásul az általuk is fontos célnak tartott modernizáció miatt partnerekre is szükségük van. Ezért kezelik kiemelten a Kínával, vagy kisebb mértékben, a Dél-Koreával ápolt gazdasági kapcsolatokat, még akkor is, ha az utóbb említett országgal – a nemzetközi jog szerint – hadban állnak.
„Az országban már vannak saját gyártmányú mobiltelefonok, táblagépek, amelyek természetesen csak belföldön működnek, de már a puszta létük is azt jelzi, hogy a politikai nómenklatúra fontos célnak tekinti a technológiai felzárkózást" – fűzte hozzá Csoma Mózes.
Az észak-koreai rezsim továbbra is stabilnak tekinthető és az összeomlása nem reális alternatíva, ezt jelzi, hogy 2011 végén minden probléma nélkül le tudták bonyolítani a diktatúra immár harmadik vezetőcseréjét. A mostani helyzet egyébként mindenkinek jobb, mintha káoszba süllyedne az ország, hiszen egy túlnépesedett régióról beszélünk és sem Kínának, sem pedig Dél-Koreának nincs szüksége a menekültek millióira. „A helyzetnek ráadásul katonai megoldása sem létezhet hasonló okok miatt, hiszen egy esetleges háborúban nagyon sokan vesztenék életüket, és ezt minden érintett fél tudja" – tette hozzá.
A szakértő szerint az egyértelműen kirajzolódik Kim Dzsong Un alig kétéves regnálásából, hogy az ifjú vezető semmivel sem puhább kezű, vagy liberálisabb, mint elődei. Hiába tanult külföldön, konkrétan Svájcban, az 1983-ban született Dzsong Un, nyugatról talán csak a nyelvtudását és a kosárlabda iránti rajongását vitte haza. Dennis Rodmannel, az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokság korábbi játékosával való barátsága is inkább csak egy propagandafogás, amely azt a látszatot kelti, hogy nyugaton is vannak támogatói – mondta Csoma Mózes.
Az észak-koreai hadseregben jelenleg 1,19 millió katona teljesít aktív szolgálatot, és 7,7 milliós tartalékos haderő áll rendelkezésre. A 23,4 milliós népességű országban a világon az egyik legmagasabb az egy főre jutó katonák száma. Észak-Koreának körülbelül 4000 harckocsija és 2100 páncélozott harcjárműve van. Feltételezések szerint a felszerelések többsége még a szovjet korszakból származik, és fejlesztésre szorul. Az észak-koreai harckocsihadosztály nagyrészt T-54-esekből áll, amelyeket más országok az 1970-es években kezdtek kivonni a hadrendből. Szintén még a szovjetek gyártották az északi légierő zömét kitevő MiG harci gépeket is. Ezeken felül folyamatosan bővül a tengeralattjáró-flottájuk, és rengeteg rakétájuk is van, de csak korlátozottak az üzemanyag-tartalékaik, s nagyban függnek a kínai olaj- és benzinutánpótlástól. A feltételezések szerint Észak-Korea körülbelül 50 kilogramm plutóniumot állított eddig elő, amely szakértők szerint hat-nyolc atomfegyver előállításához lehet elég. Az országban két kísérleti atomrobbantást hajtottak végre, de arra nincs bizonyíték, hogy Phenjan atombomba kifejlesztésén dolgozna.
