Moszkva kihasználja a „béna kacsa” helyzetet

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kukató Központ (NKE SVKK) igazgatója hozzáteszi: a felek nem véletlenül biztosítottak maguknak ilyen hosszú végrehajtási időt, a technológiai folyamat ugyanis rendkívül bonyolult, nehézkes és körülményes. „34 tonna plutóniumról van szó, ami nagyjából 17 ezer atomtöltet előállításához elegendő, vagyis jelentős mennyiség. Mindezt átláthatóan, szakértői felügyelet mellett kellene átalakítani úgy, hogy katonai céllal többé ne lehessen felhasználni. Az ügyet már csak az is nehezíti az említett bonyolult eljárás mellett, hogy az atomerőművek többsége uránalapú, és ezt nem lehet mindig plutóniummal kiváltani. Vagyis az oroszok most egy olyan egyezményt mondtak fel, amely eleve nehezen végrehajtható, az előző évtized közepe óta bírálják is miatta egymást a felek, a végrehajtás pedig még nem is aktuális. A lépés tehát inkább szimbolikus, mintsem gyakorlati jelentőségű, és illik is a jelenlegi elhidegült viszonyokhoz. Olyannyira fagyos a kapcsolat, hogy Vlagyimir Putyin már az áprilisi második washingtoni nukleáris csúcson sem vett részt. Ezek után várható volt, hogy az oroszok valamivel jelezni fogják az elégedetlenségüket."

Az említett elhidegülés okai egyértelműek a krími és ukrajnai orosz szerepvállalástól és az azok nyomán hozott gazdasági szankcióktól kezdve a szíriai háborúban való részvételig. „Az oroszok jelenleg kihasználják Barack Obama »béna kacsa« helyzetét, hiszen a leköszönő amerikai elnöknek már nem igazán van lehetősége nagy politikai manőverekre, főleg a republikánus kongresszusi többséggel a háta mögött, az új elnök beiktatására pedig még januárig kell várni. A nagyhatalmak ilyen esetben mindig aktivitást mutatnak, és ezt teszi Oroszország is Szíriában: kihasználják, hogy az amerikai helyzet miatt a nyugati koalíció cselekvési szabadsága jelenleg politikai értelemben korlátozott" – mondja Tálas Péter.

A szakértő szerint az sem feltétlenül lenne újdonság, ha bebizonyosodna az amerikai állítás, amely szerint Moszkva titkosszolgálati módszerekkel avatkozik be az elnökválasztási küzdelmekbe. „Biztosan persze semmit sem tudhatunk, de úgy gondolom, a beavatkozás ténye aligha lehet újdonság, inkább csak a technika más. Az orosz titkosszolgálatok mindig is előszeretettel próbálkoztak hasonló húzásokkal, még ha nem is ennyire látványosan. A mostani helyzet inkább azért izgalmas, mert állítólag megpróbálták be is vetni az elnökválasztási kampányban ezeket az eszközöket. Moszkva az utóbbi években általánosságban véve is sokkal erőteljesebben használja azokat a közvéleményt befolyásoló eszközöket, amelyekkel nem a döntéshozókat vagy a véleményvezéreket, hanem az egyes társadalmakat akarják befolyásolni. Viszont ez sem annyira más, mint amit a többi ország csinál, akinek lehetősége nyílik ilyesmire. Az úgynevezett public diplomacy a kétpólusú világrendben elsősorban a döntés-előkészítők befolyásolására irányult, az internet és a modern tömegmédia azonban lehetővé tette a napi politikai közélet megdolgozását és társadalom befolyásolási kísérletét is. Ebbe a tendenciába illik a Russia Today vagy a kínai CCTV, netán az al-Dzsazíra, az al-Arabíja tevékenysége is. Régen ezek az eszközök csak az amerikaiak számára voltak adottak a CNN-nel, most viszont más orgánumok is léteznek, amelyek angolul közvetítik világszerte az orosz vagy a kínai álláspontot."

Az orosz titkosszolgálatok pár hete bejelentett központosítása – amelyet több helyen is csak a KGB tulajdonképpeni újonnani létrehozásaként értékeltek – ugyanakkor nem feltétlenül áll összefüggésben a fenti paradigmaváltással. „A hivatalos indok szerint hatékonyabbá és erőteljesebben vezéreltté akarják tenni a titkosszolgálatokat, de azok eddig is hatékonyak voltak, így inkább azt feltételezem, hogy Putyin valami miatt elégedetlen volt. Akár belső hatalmi harcok is állhatnak a háttérben az egyes szervezetek között, és könnyen elképzelhető, hogy ezeknek akartak gátat vetni a szerkezeti átalakításokkal" – mondja Tálas Péter. „Aktivitás-visszaesésről biztosan nincs szó, a legtöbb híradás szerint az orosz szolgálatok nagyon aktívak Európában, főleg Közép- és Kelet-Európában, illetve mindenütt, ahol Moszkvának érdekei vannak. Ezt a tevékenységet pedig még fokozni is szeretnék."

Tálas Péter úgy látja: Oroszország beavatkozása a nemzetközi fegyveres konfliktusokba a jelenlegi gazdasági-pénzügyi helyzetben is fenntartható. „Egy nagyobb, totális háborút nem tudna elviselni az orosz gazdaság, a mostaniakat azonban még sokáig elbírja. Ezeknek ráadásul a jellege is olyan, hogy nem akarnak és nem is tudnak bennük végső megoldásokat felmutatni. Moszkvának ugyanakkor bőven elég katonai ereje van ahhoz, hogy a feszültséget szinten tartsa. Tény, hogy az ország komoly gazdasági problémákkal küzd, ezt maga Putyin is elismeri: az orosz fejlődési modell korlátozott, kizárólag energetikai nagyhatalomként létezni nem sikeres és tartósan nem fenntartható állapot, más szektorokban is meg kellene jelenniük az oroszoknak az energiahordozóké mellett. Vagyis hosszabb távon mindenképpen modernizációra lenne szükség, de a szakértők szerint még a jelenlegi konstrukcióval is éveken át ott maradhatnak a világ tíz legnagyobb gazdasága között. A gazdasági problémák inkább belpolitikai problémákat okozhatnak, Oroszország nemzetközi státuszát azonban lényegesen nem befolyásolják. Moszkva a posztszovjet térségben továbbra is meghatározó nagyhatalom, az is marad, és más térségekben is komoly aktivitást tud mutatni – még akkor is, ha utóbbiakban megoldásokat egyedül már nem nagyon átvinni."

A szakértő szerint mindez még akkor sem változna lényegesen, ha az egyébként remek egészségnek örvendő, 64 esztendős Putyin valami miatt váratlanul kiesne a képből. „Úgy gondolom, az orosz rendszer mindig megtalálja azokat az embereket, akik továbbviszik, vagy úgy alakítják a folyamatokat, hogy abban felbukkanjon egy következő, Putyinhoz hasonló figura. Vagyis maga a berendezkedés stílusában változhat, de struktúrájában aligha: Oroszországban továbbra is központilag vezérelt rendszer marad fenn – ha nem is feltétlenül autoriter –, a nyugati típusú demokrácia ugyanis aligha találna táptalajra. Inkább az az izgalmas kérdés, hogy ilyen berendezkedés mellett mennyire lenne képes modernizálni az országot a mindenkori központi hatalom. Mert nézhetjük akárhonnan, Oroszországnál bizony léteznek a világon sokkal sikeresebb felülről vezérelt rendszerek is, elég csak Kína vagy Dél-Korea példáját említeni."