Nincs nyugalom Kongóban
Szöveg: Nagy Sándor ezredes | 2013. március 12. 18:29A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén − ahol a rebellis M23 erői épp a mozgalom szakadását élik meg, választva Sultani Makenga és Bosco Ntaganda irányvonala között, és ahol a hadsereg erői, kihasználva ezt a helyzetet, visszatérnek Rutshuru területére − a feszültség egyre tovább nő; főként az észak-kivui tartomány egyes részein. A Masisi területén a hadsereg és az APCLS (mai-mai milícia) erői között március 1-jén történt összecsapás több mint ötven áldozatot követelt.
Az Észak-Kivuban jelen lévő és aktív több mint harminc rebellis fegyveres csoport közül a Hazafiak Szövetsége egy Szabad és Független Kongóért (APCLS, Alliance des patriotes pour un Congo libre et souverain) egyike a legjobban strukturáltaknak. Ez a Janvier Karairi „tábornok" által vezetett milícia főként a hunde népcsoportból toborozza tagjait.
Az egyszer katonai egyenruhában, másszor civilben lévő „harcosok" létszáma 500-1000 főre tehető.
Mi is a céljuk?
A saját megfogalmazásuk szerint „harc a ruandai invázió ellen" a hagyományosan hunde területeken. A harcuk rendkívül szelektív, mert szinte kizárólag a Masisi és Walikale területén élő tuszikra korlátozódik.
A csoport esetleges korlátozott szövetsége a hutu Demokratikus Front Ruanda Felszabadításáért (FDLR, Forces démocratiques de libération du Rwanda) és a Mai Mai Myatura fegyveres csoportjaival is ezt erősíti, ugyanis e két utóbbi is a tuszikat tekinti legfőbb ellenségének.
Időnként úgy tűnik, mintha a hadsereg oldalán jelennének meg, azt „megerősítve" − például 2012 novemberében ők tettek elsőként kísérletet a rebellis M23-erők kezén lévő Sake (fontos stratégiai csomópont, amelyet a hadsereg erői nem voltak képesek tartani) visszafoglalására is.
A néhány napja Kitchangában történt összecsapás oka is a hunde–tuszi ellentétre vezethető vissza, mivel a hadsereg idecsoportosított 812. ezrede javarészt ma is az ex-rebellisekből, a Nemzeti Mozgalom az Emberek Védelmére (CNDP, Congrés National pour la défense du peuple) 2009-ben a hadseregbe integrált tuszi tagjaiból áll.
A sajátjaik védelmét a zászlajára tűző csoport azonban nem különb, mint a többi − ahogy itt nevezik − „kivui ördög". A korábbi események is hűen tükrözik ezt a megállapítást: nemrég például 13 APCLS-tag erőszakolt meg egy nőt a családja előtt, miközben a csoport más tagjai ugyanezt tették hét másik nővel ugyanazon a településen.
Ez a tendencia azóta is tart: hol alábbhagyva, hol felerősödve, de az erőszak folytatódik, és ezt minden esetben a lakosság szenvedi meg. A kezdetben a sajátjaik védelmére szerveződő, úgymond „önvédelmi csoportok" rendkívül gyorsan radikalizálódnak és kerülnek konfliktusba a hadsereg erőivel.
(A szerző a kongói misszióban szolgáló magyar katonatiszt.)
