Probléma bőven akad, de nincs háborús veszély a Balkánon

Furcsa puccskísérlet-szerűség Montenegróban, feszültség egy újraindított vasúti járat örvén Koszovóban, állandó belpolitikai feszültség Szerbiában és a szokásos kilátástalanság Bosznia-Hercegovinában – nagyjából így lehet összegezni az utóbbi időszak balkáni eseményeit, amelyekből egyre többen vonják le azt a következtetést a médiában, miszerint hamarosan ismét lángba borulhat a régió. Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő szerint az utóbbi hónapok hírei ellenére sem reális forgatókönyv, hogy ismét karnyújtásnyira lennénk egy újabb balkáni háborútól. „Ugyanakkor továbbra is vannak a térségben belső problémák, és természetesen azt is igaz, hogy csak egyfajta relatív stabilizáció érvényesül a térségben. Nem látom hogy olyan perspektíva állna a régió előtt, ami nagyot lendítene az itt élő társadalmak helyzetén. Viszont ha összevetjük az itteni gondokat azokkal a vitákkal, amelyekkel szemben állunk jelenleg Európában vagy a világban, egyáltalán nem furcsa, hogy egy európai szemszögből periférikus térségben válságjelenségekkel találkozunk" – mondja az NKE SVKK igazgatója.
A szakértő szerint a Balkánon több problémát is meg kell oldani.

„Az első óhatatlanul Koszovó kérdése, az itteni helyzet ugyanis hosszú távon nem tartható fent. Ennek elsődleges okát abban látom, hogy régóta nincs változás az országban: a politikai elit láthatóan nem tudja lényegesen előrevinni az ország helyzetét, sokak szerint nem is a legalkalmasabb az ország vezetésére. Azok, akik a koszovói függetlenséget kivívták, elsősorban tehát Hasim Thaqi és az UCK egykori vezetői, nem biztos, hogy politikusnak is a legalkalmasabbak. Teljesen más képességeket igényel a függetlenség megteremtése és kivívása, illetve az azt követő, már konszolidáltabb helyzet. Az országban egyszerűen túl régóta van már hatalmon ugyanaz az elit, és a 2014-15 környékén meglódult koszovói migráció is azt jelezte, hogy ezzel a társadalom egy része is elégedetlen" – mondja Tálas Péter.

A másik kemény dió jelenleg Montenegró, ahol ősszel a szakértők szerint orosz háttérrel kíséreltek meg államcsínyt, ám a történtekről azóta sem tudunk sokat. A beavatkozás zavarkeltéssel akarta megállítani vagy legalábbis lelassítani az ország NATO-csatlakozását, ám kontraproduktívnak bizonyult. „Én úgy látom, hogy pont mintha éppen emiatt felgyorsult volna a csatlakoztatási folyamat" – mutat rá a szakértő. Boszniában azonban semmilyen tekintetben sincs komoly előrelépés: itt évek óta az egyik fő kérdés, miként lehet olyan politikai berendezkedéssé átalakítani a jelenlegit, amely lehetővé tenné a régóta húzódó és nélkülözhetetlen össz-állami reformokat. „Ehhez persze a daytoni alkotmányt kellene megváltoztatni, ez viszont nagyon nehéz, hiszen mindenki a status quo megőrzésében érdekelt, és ezen belül akarja erősíteni a saját pozícióit" – emeli ki Tálas Péter. Szerbiában pedig ugyan Aleksandar Vucic viszonylag gyorsan és egyszerűen nyert, azonban a stabilitás csak az érem egyik oldala: egy viszonylag jelentős és aktív réteg jelenleg is tiltakozik az elnök ellen.

A térségben továbbra is három hatalom van jelen nagy befolyással. Az első nyilvánvalóan Oroszország, amely különböző módokon, elsősorban gazdasági, politikai, biztonságpolitikai szerződéseken keresztül próbálja meg érvényesíteni akaratát, főleg a balkáni államok orosz gázfüggőségét kihasználva. Az Egyesült Államok jelenléte nem túl látványos, de erős lobbierővel rendelkezik, az Európai Unió pedig 2015 óta ismét jobban odafigyel Balkánra, hiszen a félsziget tranzittérségnek számított a migrációs krízis során is. „Ez a hármas figyelem azt is jelenti, hogy szinte kizárt a háború a balkáni államok között, ennyire azért nem feledkezett meg a nemzetközi közösség a Balkánról, ráadásul 2015-ben nagyon sok ígéretet is kaptak ezek az államok az Uniótól: cserébe azért, hogy részt vesznek az európai migrációs politikában, számos fejlesztési, infrastrukturális előnyhöz jutnak" – mondja Tálas Péter.

Az NKE SVKI igazgatója kérdésünkre elmondta: egyértelmű, hogy a nemrég megrendezett szerb-orosz-belarusz katonai gyakorlatnak üzenetértéke volt, és amennyiben Montenegrót felveszik a NATO-ba, gyakoribbak is lesznek az efféle jelképes lépések. „Ugyanakkor nem hinném, hogy ez bármiféle tényleges konfliktushoz vezetne. Látni kell azt is, hogy az oroszok és szerb nacionalisták által megkísérelt montenegrói beavatkozás a szerb kormányzat számára is kellemetlen volt. Egyetlen vezetésre sem vet jó fényt, ha idegen titkosszolgálatok alighanem az ő tudta nélkül ilyen akciókat tudnak kivitelezni. Ez minden szerb-orosz barátság ellenére is legalábbis elgondolkodtató, hiszen nagyon kemény, szuverenitást érintő kérdés. Vucicnak ráadásul elég jó kapcsolatai voltak a montenegrói kormányzattal, és a mostani helyzeten csak részben enyhít, hogy neki magának nem feltétlenül volt tudomása erről" – fejti ki Tálas Péter. Aki szerint ugyanakkor Milo Đukanović kabinetjének is lépnie kell. „Egyértelmű, hogy a podgoricai kormányzatnak vissza kell szorítania a külföldi titkosszolgálati erőket, hogy ne tudják az idegen hatalmak a montenegrói gazdasági problémákat, illetve a politikai elit korrumpálhatóságát kihasználva befolyást szerezni az országban."

Az említett félresikerült puccskísérlet egyébként meglehetősen kemény és ritka húzás volt, de ehhez képest nem esett róla túl sok szó a nemzetközi médiában. „Ennek alighanem az az elsődleges oka, hogy mind a mai napig nagyon keveset tudunk róla, és amit igen, azt is úgy kell összeszedegetni a nemzetközi médiából" – mondja Tálas Péter. „Ami valószínűsíthető: szerb nacionalisták segítségével Oroszország hibrid hadviselési eszközökkel olyan helyzetet akart kialakítani, ami Đukanović elleni társadalmi megmozdulást váltott volna ki, s azt remélték, hogy ennek következményeként el lehet majd mozdítani a miniszterelnököt. Ráadásul olyan időszakra időzítették az eseményeket, amikor a világ másra, elsősorban az amerikai elnökválasztásra figyelt. A mostani időszak azonban már nem kedvez az efféle akcióknak. Donald Trump elfoglalta a hivatalát, és idén lezajlik a német választás, illetve a francia elnökválasztás is – márpedig ez az a két választás, amely alighanem új perspektívákat nyit majd Európa problémáit illetően. Ezek után az Európai Unió bizonyosan jobban oda fog figyelni a Balkánra is."