Rio 2016: összehangolt terrortámadásra kicsi az esély

Pénteken éjjel kezdődnek Rio de Janeiróban a harmincegyedik nyári olimpiai játékok. Noha a tornát hagyományosan mindenki várja, az elmúlt hetek-hónapok hírei alapján sokan kétségekkel állnak a következő hetek elé: a szervezés vélt vagy valós hiányosságai, a brazíliai közbiztonság közismerten ingatag volta és az utóbbi hónapok európai terrortámadásai után a különböző aggodalmak akár megalapozottnak is tűnhetnek. Dr. Nagy Sándor Gyula, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója, Latin-Amerika-szakértő szerint ugyanakkor hagyományos értelemben vett terrortámadásra kicsi az esély.

„Kizárni semmit sem lehet a mai világban, de egy professzionálisan összehangolt terrortámadás valószínűsége minimális" – mondta el érdeklődésünkre a szakértő. „Nem tudunk arról, hogy Brazíliában bármelyik terrorszervezet is jelen lenne. Az persze elképzelhető, hogy radikálisok akár európai állampolgárként bejussanak az országba, ám az esélyeik így sem túl jók arra, hogy sikeres akciót hajtsanak végre: a nyelvi korlátok, illetve a helyi szimpatizánsok és kapcsolatok hiánya igencsak megnehezítené a dolgukat. Magányos őrültek persze itt is akadnak, de ezek többnyire interneten posztolgató amatőrök, akiket napok alatt kapcsolnak le a helyi hatóságok."

A játékokat nagyon komoly méretű, jól felszerelt biztonsági erők védik majd. „Az egyenruhások létszáma több mint 85 ezer fő lesz, ők elsősorban a sportlétesítményeket és a turisták által látogatott helyeket védik" – mondja Nagy Sándor Gyula. „A rendőrség és a hadsereg erői közösen látják el ezeket a feladatokat, az ideiglenes államfő néhány napja hagyta jóvá, hogy a katonák közösen tarthassák fenn a rendet a rendőrökkel. Tudni kell azt is, hogy Brazíliában jellemzően géppisztolyos, állig felfegyverzett rendőrökkel találkozhat az ember. A helyi hatóságok pontosan tisztában vannak a mai globalizált világban érvényesülő biztonsági kockázatokkal: a labdarúgó-világbajnokság során már komoly felkészítést kaptak az esetlegesen felmerülő problémák kezeléséről, de az amerikai és az izraeli szolgálatok szintén segítséget nyújtottak a felkészüléshez. Mindent persze így sem lehet kivédeni: ilyenek például a németországihoz hasonló késes-baltás magányos merénylők. Viszont a fokozott rendőri jelenlét miatt jó eséllyel akkor is hamarabb tudnak közbelépni a biztonsági erők, ha esetleg ilyen akciót hajtana végre valaki. Az olimpiai létesítményekben pedig a repülőtérihez hasonló, rendkívül szigorú beléptetési rendszer érvényesül majd fémdetektoros kapukkal, sok helyen még táskát sem lehet majd bevinni a stadionokba."

A brazil közbiztonság persze más kérdés. „Brazíliában hagyományosan magas a bűnözés aránya, és ugyan Rióban javult a helyzet az utóbbi években, a turisták által látogatott helyeket pedig eleve jobban védik, ez még mindig nem jelent európai szintet" – szögezi le a szakértő. „Ha Magyarországon kirabolnak valakit a Margitszigeten, bekerül a hírekbe. Brazíliában ezzel szemben nap mint nap, folyamatosan százas nagyságrendben követnek el hasonló bűncselekményeket közterületen, tömegközlekedési eszközökön. Ebből fakadóan az emberek biztonsági felfogása is más, amivel mindenkinek tisztában kell lennie, aki odautazik. A megfelelő módon minimálisra csökkenthető annak veszélye, hogy valaki áldozattá váljon, de aki úgy viselkedik, mintha Sydneyben, Bécsben, netán Budapesten lenne, azt könnyen érhetik kellemetlen meglepetések."

Mindez természetesen magukra a sportolókra is vonatkozik, hiszen az olimpiai parktól mindössze fél kilométerre már favellák emelkednek. „Maga az olimpiai falu aránylag jól őrzött, de ez sem jelenti azt, hogy a személyzet vagy besurranó tolvajok ne lophatnának például innen. A tűzriadó idején az egyik ausztrál szállásról például mindjárt eltűnt egy laptop, de ez az, amit az előbb is említettem: ha valaki Brazíliában nyitva hagyja az ajtót, gyakorlatilag biztosra veheti, hogy onnan el fog tűnni valami." A rémtörténetek ugyanakkor sokszor túloznak. „Valóban vannak az országban szervezett emberrablások, utcai támadások, de ez azért nem brazil specialitás. A brazil utcai bűnözők egyébként jellemzően először kérnek, és csak utána alkalmaznak erőszakot. Megvannak a megfelelő helyi szokások, hogy mit kell tenni, ha az ember ilyen helyzetbe kerül: nem szabad ellenállni, át kell adni az értékeket, ebben az esetben meg lehet úszni a rablást sértetlenül is."

Mindez természetesen nem befolyásolja az ország stabilitását: a bűnözés mértéke folyamatosan magas az elmúlt évtizedekben, néhol javult a helyzet – így például Rióban –, máshol – jellemzően az északi, északkeleti nagyvárosokban – pedig romlott. „Ez sajnos így működik: vagy szerencséje van az embernek, vagy nincs. A turistákat jellemzően nem szokták bántani a rablók, ha nem tanúsítanak ellenállást" – összegzi Nagy Sándor Gyula.