(Sör)forradalom Törökországban
Szöveg: Kovács Dániel | 2013. július 7. 15:07Akár így is nevezhetnénk a Törökországban hetek óta zajló tüntetéssorozatot, hiszen a megmozdulások egyik mozgatórugója egy, a kormánypárt által beterjesztett, alkoholfogyasztást korlátozó törvény volt. Kérdés, hogy a török elit, a kormányzó AKP egysége fönnmarad-e, kitart-e az eddig sikeres Erdogan miniszterelnök mellett, hogyan reagál a közigazgatás és a hadsereg, a tüntetés országos mozgalommá válik-e, mellé áll-e a vidéki társadalom vagy magára marad. E kérdésekre válaszolt a Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja Alapítvány Törökország-munkacsoportjának vezetője, dr. Dobrovits Mihály kutató.
A szakértő úgy látja, ha ezeket a hibákat nem követi el a kormány, a tüntetők aligha vonulnak az utcára. Minden félreértést tisztázhattak volna, ám ehelyett Erdogan miniszterelnök erőből kommunikált, felszínre hozva a társadalmat is megosztó elégedetlenséget. A tüntetők összetétele már a kezdetekben is változatos képet mutatott: java részük fiatal, gimnazista diák vagy egyetemista, akikhez nem egy esetben tanáraik is csatlakoztak, de érkeztek komplett futballszurkolói táborok is, melyek tagjai − félretéve a megszokott ellenségeskedést − együtt vonultak az utcára. A megmozdulások azt követően fajultak el és terjedtek tovább Törökország-szerte, hogy a rendőrség erőszakosan felszámolt egy tüntetői tábort, amelynek létrehozói meg akarták akadályozni a plázaépítés megkezdését a Taksim tér melletti Gazi parknál. A rendőrség végül elhagyta a Taksim teret, ahol éjszaka ezrek ünnepelték a biztonsági erők visszavonását. A téren tartózkodók – akik között ellenzéki politikusok is megjelentek – ekkor már a kormány lemondását követelték.
A tiltakozók egy része kétségkívül elkötelezett a hetvenéves, szimbólummá vált park megvédése mellett, mások a demokráciát féltik a szerintük szigorú és igazságtalan rendőröktől, ám olyanok is akadnak, akik politikai karrierjüket akarják fellendíteni, vagy csak az olcsó sörrel járó vidám, Woodstockot idéző fesztiváli hangulat csábította őket a tüntetők közé. Recep Tayyip Erdogan úgy fogalmazott, hogy a megválasztott kormány nem fog meghajolni egy kisebbség előtt, ami nagyjából meg is felel a valóságnak, hiszen jelen állás szerint a tüntetések néhány nagyvárosra korlátozódnak, míg több jel is arra utal, hogy a vidéki lakosság zöme kitart mind a jelenlegi kormány, mind Erdogan mellett. Mi több, az is előfordult, hogy összecsapás alakult ki a demonstrálók és a kormány mellett álló szimpátiatüntetők között.
A rendőrség mindenesetre egyre nagyobb erőkkel, határozottan, sok esetben agresszíven lépett és lép fel azóta is a tüntetők ellen. A hetek óta tartó megmozdulások már több halálos áldozatot is követeltek, a sebesültek száma pedig meghaladta az ötezer főt, ráadásul a rendőrség már az első napokban közel ezer tüntetőt vett őrizetbe.
A szakértő elmondta: Törökországban felnőtt egy új generáció, mely most kezdi el hallatni a hangját, bár a kormányváltáshoz nincs reális alternatívájuk. Szellemiség tekintetében pedig a ‘68-as gyökerekhez próbálnak visszanyúlni, igyekeznek hangsúlyozni, hogy demonstrációiknak több közös vonásuk is van az 1968-as diáklázadásokkal. Újraéledt Kemal Atatürk kultusza, valamint évtizedek óta nem hallott jelmondatok hódítanak a fiatalok között. Kiemelte, a kormány képes rá, hogy megoldja a helyzetet, amelyet erős túlzással nevezhetünk csak forradalomnak, „török tavasz"-ról beszélni pedig merő illúzió.
