99 éve bizonyított először a harckocsi

Bár az első világháborút az összes hadviselő fél a gyors győzelem reményében kezdte, már az első háborús év megmutatta, hogy ebből nem lesz semmi. A nyugati fronton 1914 végén állóháború alakult ki, az áttörési kísérletek vagy a géppuskafészkek ellen vezetett gyalogosrohamok pedig rengeteg emberéletet és irdatlan mennyiségű hadianyagot követeltek. A veszteségek hatására angol katonatisztek fejében megszületett egy újfajta harcjármű ötlete, amely lánctalpai segítségével meg tud birkózni a tereppel, átjut a lövészárkokon, páncélborítása pedig megvédi a benne ülőket az ellenséges tűztől. Ezekből a tervekből született meg végül a híres Mark I, a világ első, bevetésre kész harckocsija.

Miközben Angliában elindult a harckocsi tömeggyártása, nem alakult jól a háború a szövetségeseknek a nyugati fronton. 1916 júliusában elkezdődött a véres somme-i csata. A brit és francia csapatok célja az volt, hogy kierőszakolják a frontvonal áttörését, de hiábavalónak bizonyult a hatalmas emberáldozat – csak az első napon közel hatvanezer brit katona esett el a harctéren –, nem sikerült az áttörés.

A Brit Expedíciós Haderő parancsnoka, Sir Douglas Haig tábornok a borzalmas veszteségeket látva úgy döntött, beveti a frontra nemrég érkezett új fegyvert, a harckocsit. Szeptember 15-én negyvenkilenc Mark I indult első bevetésére. Ezek közül több már útközben meghibásodott, így mindössze harminckettő érte el a frontvonalat, támadni pedig már csupán huszonegy tudott. A jellegzetes, rombusz alakú harcjárművek kettes- hármas csoportokban, lassan araszoltak az ellenség felé, feladatul a német lövészárkok leküzdését kapták. A németeket megdöbbentették az új harceszközök, így a támadók könnyedén át tudták törni az ellenséges vonalakat, és a harckocsik által támogatott brit 41. hadosztály több mint három kilométeres mélységben tudott előrenyomulni.

A régóta várt áttörést ugyan ezúttal sem sikerült elérni – ehhez túl kevés volt a bevethető harckocsi –, de a siker visszahozta az angol katonák támadókedvét, és a hazai hangulatot is javította. A harckocsi hatékonysága már rögtön az első bevetésén bebizonyosodott. A lomha, de jól védett járműveknek nem jelentett akadályt a szögesdrót és a német gyalogság puska- és géppuskatüze, amely korábban annyi halált okozott a támadásoknál. Az eredmény az lett, hogy egyetlen támadással nagyobb sikert tudtak elérni, mint a korábbi véres küzdelmek során bármikor.

A Mark I-et a brit mérnökök folyamatosan fejlesztették, így később megjelentek a jobban védett, megbízhatóbb változatai is a fronton. A harckocsik első, igazán átütő sikerére még több mint egy évet kellett várni. 1914. november 20-án a cambrai-i csatában már több százat vetettek be egyszerre nagy kötelékekben, és ez meg is hozta a kívánt eredményt.