A „chicagói írógép”

John Thompson tábornok ötlete egyszerű volt: olyan fegyverről álmodott, amely főleg a lövészárkok villámgyors megtisztítását teszi lehetővé. Az amerikai hadseregnél rendszeresített, nehézkes puskák erre nem voltak alkalmasak. Thompson mindenekelőtt támogatókat keresett ötletéhez, majd amikor megteremtette a biztos anyagi fedezetet, nekiállt kifejleszteni az automata, öntöltésű fegyvert. A project Annihilator néven futott, és mintegy három esztendőn át tartott, míg minden gyerekbetegségét megszűntették, és 1919-re elkészült az első, sorozatgyártásra szánt fegyver, amely Thompson-géppisztoly néven került be a köztudatba. A fegyver főbb jellemzői a könnyű használhatóság, az elülső markolat és a kétféle tár (függőleges és a jellegzetes csigatár) voltak. Thompson azonnal felkínálta a hadseregnek, legnagyobb pechjére azonban a háború véget ért, és a védelmi gazdaság éppen nagy levegőt készült venni, méregdrága, új fegyverzet helyett. Hogy mennyire nem volt olcsó a fegyver 200 dolláros darabonkénti ára, azt jól jelzi, hogy abban az időben egy csúcskategóriás Ford-modellt 400 dollárért lehetett beszerezni.

Thompson és társai nem estek pánikba, a fegyvereket nemes egyszerűséggel bárki számára elérhetővé tették. Ha valakinek volt rá pénze, azonnal beszerezhette a géppisztolyt, márpedig érdeklődők bőven akadtak. Az 1922-ben alakult IRA például több száz darabot rendelt, óriási káoszt és veszteséget okozva a brit biztonsági erőknek a fegyverekkel.  Bőven rendeltek a dél-amerikai irreguláris hadseregek és gerillacsoportok is, a későbbiekben pedig Kína, aki a harmincas években a második Japán elleni háborúban alkalmazta a Thompsonokat.

Igazi hírnévre azonban az amerikai, főleg a chicagói maffia által tett szert. Minden idők egyik leghíresebb maffia-leszámolása, a Valentin-napi mészárlás, Al Capone és a Thompson név örökre összefonódott. Al Capone az alkoholtilalmat kihasználva lett egyszerű sofőrből Chicago és az USA legrettegettebb maffiafőnöke. Legendás volt erőszakossága, könyörtelensége és ötletessége, ha gyilkolásról vagy fenyegetésről volt szó. A híres leszámolásra 1929. február 14-én került sor. Al Capone addigra kezében tartotta a chicagói szeszkereskedelmet, és felszámolta a város rivális bandáit. Egyetlen kivételével, amelynek Bugs Moran volt a vezetője. Az ominózus napon Capone emberei rendőrnek öltözve egy garázsba terelték Moran hét emberét igazoltatás ürügyén. Ott a falhoz állították, majd Thompsonjaikkal agyonlőtték őket. A Valentin-napi vérfürdőt számtalan filmben feldolgozták, a jellegzetes dobtáras fegyver pedig a maffiózók védjegyévé vált, a köztudatban pedig villámgyorsan terjedtek el becenevei: a „chicagói írógép" és a „chicagói zongora". Jellemző, hogy az FBI némi késéssel, de éppen a gengszterektől átvéve az ötletet kezdett el Thompsonokat rendelni, 1933-tól rendszeresítve azokat, s majd csak a hetvenes évek közepén váltott más típusra.

1938-ban, a 2. világháború előestéjén végre az amerikai hadsereg is fantáziát látott a Thompsonban. Igaz, addigra már jelentős átalakításon esett át, ekkoriban tértek át például a szekrénytáras verzióra. A fegyvert addig egyszerűsítették, amíg alkalmassá nem vált a gyors tömeggyártásra. Thompson álma – a hadsereg felfegyverezése egy hatékony, könnyű kezelhetőségű géppisztollyal – végül valóra vált. Főművéből a 2. világháború alatt mintegy másfél millió darabot készítettek, s még a világégés után is sokáig használatban maradt.